Ópiumos esés
Június közepén mutatták be a Magyar Állami Operaházban Marius Petipa 1877-es eredeti koreográfiájának modern rekonstrukcióját, A bajadért (La Bayadère). Édesanyám nagy balettrajongó, még sanyargatta is magát anno spicc-cipőben, így születésnapjára elvittük az előadásra.
Anyu örült, nekem viszont ambivalens érzéseim voltak, de előbb röviden a történetről. A bajadér egy indiai ihletésű tragikus szerelmi dráma, a balett romantikus korszakának egyik legismertebb alkotása. Középpontjában Níkia, a templomi táncosnő (bajadér) és Szolor, a harcos állnak. Titkos szerelmük drámai háromszöggé alakul tragikus végkifejlettel.
Az első felvonás realista díszletei, jelmezei és cselekményábrázolása után egyre stilizáltabbak lettek a felvonások. Ez önmagában még nem baj, bár dramaturgiailag nem indokolta semmi az ábrázolásmód változtatását, viszont a palota díszlete kifejezetten „gyermeki” hatást keltett, olyan érzésem volt mintha egy pop-up mesekönyvet nézegetnék, ahol a papír objektumok 3D hatást keltenek. Viszont kifejezetten tetszett az utolsó felvonásban, az árnyak birodalmában megjelenő fehér kép a 32 tagú tánckar és három szólista fellépésével.
A történet szerint ebben a jelenetben Szolor ópiumtól álomba merül, és ott újra találkozik Níkia szellemével – úgy tűnik, az ópiummámorból a prímabalerinának is kijutott, ugyanis esett egy nagyot a felvonás közepén.
- A bajadér
- Magyar Állami Operaház
- 3,6/5
szbflo
Késve érkezők
A Nyáresték a Fiumeiben programsorozat keretében a Fiumei úti sírkertben, a Deák-mauzóleum előtt vetítették le az eredeti, 1922-es Nosferatu című némafilmes klasszikust.
A filmet élőzene kísérte: a Vass Lajos Kamarakórus és Szabó Sipos Máté karvezető, Mizsei Zoltán zongorista gondoskodtak a hátborzongató hangzásvilágról.
Friedrich Wilhelm Murnau filmje tulajdonképpen az első, máig fennmaradt vámpírfilm. A rendező Bram Stoker Drakula című regényét átszűrte a német expresszionizmus lencséjén. Orlok nem sétál: siklik, árnyként lebeg a falakon, koporsójából úgy emelkedik ki, mintha láthatatlan szál húzná, mégis annyira merev a testjátéka, mint egy hulláé. Az ideges vágások, a negatív képek álomszerű használata azt a benyomást keltik, hogy nem a világ lett furcsa, hanem a tekintet fertőződött meg. A film magán hordozza a spanyolnátha nyomát (a világjárvány 1918–19-ben volt), Orlok gróf megjelenésében pedig ott lappanganak az antiszemita toposzok. Így a film a XX. század sötét előítéleteinek egyik tükre is lett.
„[…] a közönség néha halálos csöndben, néha pedig az izgalomtól megborzongva, morajlón nézte a vásznon lepergő cselekményt” – írta a Pesti Hírlap 1922-ben. Több mint 100 évvel később egyes jeleneteknél óhatatlanul felnevetünk – például amikor Orlok gróf esetlenül, karjaiban tartva koporsóját megérkezik új otthonához. A kis felnevetéseket és a kórus énekét pedig gyakran törte meg egy különös hangeffekt: a késve érkezők lába alatt recsegő ágak hangja.
- Nosferatu
- Nyáresték a Fiumeiben
- 5/5
sz.e.s.
Északi fény
A könnyűzenében is egyre többször jelenik meg az empowerment fogalma női vonatkozásban, mondjuk Beyoncé kiállása a női ügyekért, öntudatért, jogokért. Hasonlót éreztem a norvég Aurora Budapest Park-os koncertjén, és láttam is, ahogy nők sokasága élvezi ezt az aktust. A 29 éves Aurora Aksnes Björk-szerű lény; az izlandi énekesnő maga is kiállt a nőkért jó 30 évvel korábban, egyszerre volt/van mesei-gyermeki és nőként is vonzó figura.
Aurora maga is képes egyik pillanatról a másikra váltogatni a különböző alakokat, illetve a dalok közt szeret beszélni – legyen szó Gázáról, melegjogokról, a Pride-ról, amely többször is visszatért a koncerten szivárványos zászlóval is megerősítve, klímakrízisről vagy populista politikusokról. És mindezt remekül, nem túlkomolykodva, néha egy-egy vicc is elcsattan, de nem is elhülyéskedve.
Ugyanúgy tökéletesen van összerakva ez, mint a zenéje – az éteri hangját remekül kiegészítő két vokálos, a gitár-dob-billentyű remekül működteti koncerten is a jó érzékkel kikevert popdalokat. De nem is összerakva van, jön belőle szervesen.
A Churchyarddal kezdtek, ami nagyon jó szám kezdésnek, és a profi videós látványshow közben jöttek egymás után a nagy slágerek, a Runaway és társai. Felfele ívelt a koncert, a másfél órának nem nagyon volt lapos része, és a végére tényleg a fellegekben járt a közönség. Aurora megérdemelten hajolt meg azzal a kis kötött Aurora-babával, amit a közönségből valaki neki készített.
- Aurora
- Budapest Park
- 5/5
_dd_
