Sokat változott ez a környék, de hogy milyen irányba, azt mindenki máshogy látja. A rendőrség szerint tisztult, hiszen több drogbandát kipucoltak innen, rendszeres a járőrözés, most is találkoztunk a Dugonicson sétáló rendőrrel.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem szerint rengeteget fejlődött az Orczy-park és környéke, ami az egyetem fejlesztésének és a környezet rendberakásának köszönhető. 

A JGK egyre több romos önkormányzati házat bont le és költözteti a lakókat jobb lakásokba. 

Az Orczy-kert és az előző vezetés által helyrehozott Kálvária tér (ami ugyan kívül esik a negyeden, de határos azzal) zöldül, virágzik, virul. 

Az Orczynegyed a 2000-es években ment nagyot, amikor az Orczy téren megépült a körház, a Diószegin az új sarokház, az Illésen a Füvészkerttel szemben lévő házsor, illetve még néhány hasonló stílusú és árú újabb épület. Addig rettegett környékként tartották számon, mindenki ismerte az ide vonatkozó Majka szövegrészletet („Csak a Diószegi Sámuelen menjél végig egyszer”), ami bár 2007-ben íródott, kifejezte az akkoriban általános hozzáállást a negyedhez.

Aki új építésű lakásra ruházott be a 2000-es években, leginkább azért tette, mert hitt a kerület ígéretében, a Ludovika fejlesztési terveiben, vagy éppen azt várta, hogy a Corvinnegyed hangulata egyszer idáig is kiér.

Eltelt majdhogynem 20 év, és mintha az Orczynegyed fejlődése megállt vagy lelassult volna. 2015-ben azzal hajítottak ki egyik napról a másikra a Diószegin lévő albérletemből, hogy eladják a lakást, méghozzá igen magas áron, mert most már tényleg ideér a Ludovika fejlesztése, többet fognak érni az ingatlanok, lesz rá vevő ennyiért. Jó ideig nem lett. Aztán tényleg megemelkedtek az árak, de ez már a lakáspiac robbanásának volt köszönhető, nem a környék fejlődésének. 

Az NKE Ludovika Campusa megépült, a közbiztonság javult, mégsem lett az Orczynegyed olyan, mint a Mester utca környékén rehabilitált környék. Mintha minden utcában évtizedenként épült volna 1-1 újabb ház, létrehozva egy teljesen eklektikus, vagy inkább kaotikus utcaképet. Nincs két egymás melletti épület, aminek akár a stílusa vagy az állapota hasonló lenne. Új, közepesen új, régi, de felújított, közepesen rossz és romos állapotban lévő, illetve már kiürített, lebontásra váró épületek egymásutánja ez a negyed. Mintha minden évtizedben egyvalaki elkezdett volna abban hinni, hogy ez egyszer virágzó városrész lesz, aztán feladta volna.

A Dugonicson beosonunk egy düledező épületbe, aminek udvarán egy elkerített részben láncra vert kutya ugat reménytelenül. Körbenézünk, az ablakok nagy része bedeszkázva, az ajtók befalazva. Önkormányzati 100-as ház, tudjuk meg az egyik utolsó ittlakótól. Kiürítés alatt, lebontják, meséli, majd hozzáteszi: „Végre”.

„Harminc éve is azt mondták, amikor ideköltöztem, hogy két éven belül bontják. Ezért akartam idejönni, új lakást ígértek helyette. Hát most már tényleg megtörténik” – folytatja.

A házzal szemben bezárt iskola, Kövessi Erzsébet Baptista Szakközépiskola, mondja a tábla, de az intézmény átköltözött már Zuglóba. Halványan rémlik a cigiző, suli előtt beszélgető diákok képe, akiket reggelente láttam az erkélyemről.

Próbálunk bejutni a Diószegi 15-be, a házba, ahol laktam, de már nincs 24 órás portaszolgálat, így senki se nyit ajtót. Régen egész nap itt ült a portás, kivéve, mikor a Balatonra ugrott le éppen, vagy egyéb bizniszeit intézte. A ház még nem lakott lakásait a lakók mendemondái szerint kiadta prostituáltaknak, akik klienseiket hordták ide. Az egyik szomszédban lakó azt hitte, szellemet lát, hiszen tudta, hogy a lakás üres, mégis kint cigizett egy lány az erkélyen.

Rég eltűnt a hentes a Diószegiről, de már a zöldséges is. A kiskocsmák is bezártak. Végigjárjuk a kihalt utcákat, sehol egy babakocsit toló nő, kutyát sétáltató ember, iskolás gyerek, kávázó munkás. Olyan hangulata van az üres utcáknak, mint egy nyári szünetre bezárt iskolaépületnek, ahova ballagás után még besettenkednek páran összefirkálni a padot. 

Az Orczy-kert nagyon szép, van ingyenes és tiszta mosdója is, a Ludovika fesztivál éppen épült ottjártunkkor, szuperek a sportparkok, igényesek az új épületek. Az NKE környékén egy új vendéglátóhelyet fedezünk fel: a Diószegi végén az ebédmenüs büfé, ahol 550-ért mérsékelten rossz és elég kicsi pizzaszeletet szerzek. Az Illés utcán nyílt egy giroszos. 

A pizzázó után megszólítanak minket, egy magyarul beszélő ember próbál „segítséget kérni” igen rossz magyar akcentussal angolt törő haverjának, akinek a telefonja viszont szintén magyar. Hogy miféle átverésnek lehetnénk részei, nem várjuk meg, otthagyjuk őket lecsapni a következő áldozatukra.

Amíg itt laktam, sosem ért ilyesmi incidens. Mindenki ismert mindenkit az utcában, legalább látásból, tudták, hogy ide tartozom, nem kell kötekedni. Köszöntek egymásnak az emberek, mint falun. 

Mostanra úgy tűnik, nem jött ki idáig a Corvinnegyed, nem is mostanában ér ide. Hiába épült meg a Ludovika Campus, nem hozta azt a mértékű fejlődést, amit sokan vártak. Egyszer biztos lebontják a romos önkormányzati házakat, még több lesz az új építésű tömb, megjelennek a családosok, igény lesz játszótérre, kávézóra, kutyafuttatóra, pékségre, de jelenleg egy hosszú évek óta tartó átmenetnek látom ezt a negyedet, ami nem tudja eldönteni, hogy mi akar lenni. 

Én a régit jobban szerettem a rossz közbiztonságával együtt is.

Fotók: Mile Máté