Józsefváros a térképen olyan, mint egy lenyesett hegyű háromszög. Valójában a régi Pest falain, a mostani Kiskörúton kívül létrejött városrészek mind ilyen legyező formájúak, mert a város valaha volt közepébe felé, nagyjából az Erzsébet híd környékére vezetnek azok a főutak, amik a belső kerületeket határolják. Az 1777-ben alapított Józsefváros a várfalon túli Pest első önálló városrésze volt.
A Palotanegyed terület alapján a kerület egyik kisebb negyede, a Múzeum körút felől mindössze egy rövid villamosmegálló a Kálvin tér és az Astoria között, az egymástól egyre inkább távolodó Üllői út és Rákóczi út adja a legyező két egyenes oldalát, és leghosszabban, már három villamosmegálló hosszan, a József körút határolja.
Amikor afféle bennszülött turistaként nekiindultunk magunknak felfedezni, világossá vált, hogy egyik határoló utat, körutat sem fogjuk megnézni, mert lényegében más világhoz tartoznak, mint a nyugodt és méltóságteljes Palotanegyed. Maradtunk a „kerítésen” belül, első helyszínünkön szó szerint is. A Palotanegyed (egykor Mágnásnegyed) kapuja ugyanis a Nemzeti Múzeum és a „Múzium”, a Múzeumkert.
Turistaként viselkedtünk azért is, mert benyomásokat, élményeket, hangulatokat kerestünk, s nem vettük lajstromba, mi minden található itt. A magyar kultúra és történelem elképesztő sűrűn van jelen ebben a városrészben, egy kis túlzással minden házban lakott legalább egy nagy író, tudós, művész, politikus, vagy éppen mágnás, gróf vagy herceg, az épületeket pedig Ybl Miklós és más sztárépítészek tervezték. Szerkesztőségünk egy Ybl-palotában van (csak bérpalota, de főúri bérlőknek épült), s még ki sem léptünk a kapun, máris egy másik Ybl-palota áll előttünk a Pollack Mihály tér sarkán, a valóban főúri Festetics-palota (ma Andrássy egyetem), de egyik sem rosszabb a másiknál. Ha pedig a Pollack téri paloták előtt végigsétálunk, az Ötpacsirta utcában szintén egy Ybl-ház zárja a sort.
Sok víz lefolyt azóta a Dunán, egyedül mágnások nem laknak az egykori Mágnásfertályon. Amikor a múzeum épült, kertek, kis házak vették körül, amiket lassanként felváltottak a paloták, a XIX. század végére már a körút is kiépült, a palotákat pedig bérpaloták követték. A Palotanegyed ugyan Józsefváros, de nem a nyolcker, ami a körút másik oldalán terül el. Mára a társadalmi különbség nem olyan éles, de ez mégis más világ, amit az itt lakókon kívül a turisták érzékelnek leginkább.
A Múzeumkertből nézve a Pollack Mihály tér felé átláthatóvá válik mélységében is a Magyar Rádió volt területe, amit nemsokára elbontanak és egyetemi kampusz lesz a helyén. Abban szinte mindenki egyetért, hogy a Rádió a magyar kultúra elmúlt századának egyik legfontosabb műhelye, és ideális helye volt a Palotanegyedben.
A Múzeum utca 9. a híres gyermekgyógyász, Bókay János háza, szintén Ybl munkája. A házban most jó néhány lakás szálláshelynek kivehető, az emeleten kiállítás van, az udvaron üldögélni lehet, a hátsó udvar pedig még inkább visszavisz a XIX. századba, mert egy hasonlóan régi ház belső udvarára nyílik. Szép, ami az utcáról látható, de ezek a rejtett részletek az igazán izgalmasak.
Egy utcával arrább ismét történelmi utazást tehetünk a Reviczky utca 9-ben, ahol Babits lakott. Itt nincs nyoma túl sok renoválásnak, nincs rossz állapotban a ház, de nem is nyúltak sok mindenhez Babits óta. Mi ezt nem bántuk, felnéztünk a lépcsőház magasába, hátha látjuk a költőt battyogni felfelé. Az udvar itt már egy új házra néz, ami nem szép, de legalább fényt enged a lakásokba.
A várost a boltok és az éttermek teszik sokszor élővé. A Palotanegyed ebből a szempontból kétfelé osztható. A éttermek, kávézók többsége a Baross utca elején és a Mikszáth tér környékén található, ez az itteni bulinegyed, ami szerencsére nagyon csendes az erzsébetvárosi, „turistahordák” dúlta hivatalos bulinegyedhez képest.
A boltok azonban még őrzik valamennyire a régi idők szellemét. Van néhány turistacsalogató hely is, de itt a kézművesek, műhelyek, kicsi galériák a jellemzőek.
Aki azonban nem a boltokat bújná, amikor felfedez egy új várost vagy városrészt, annak csak fel kell emelnie a tekintetét, hogy kincsekre találjon. Például számos Júlia-erkélyt találhatunk, amik igen szépek, meg viszonylag ritkák is a sűrű beépítés miatt. A Horánszky utca 13-ban lakott Petőfi özvegye, Szendrey Júlia, boldogtalan volt itt, és talán az erkély sem az övé volt, de számomra mindenképpen, úgy képzelem, innen intett Petőfinek lélekben. De a többi erkély is olyan, mintha csak Rómeót várná.
Csipegetni tudtunk csak abból, ami a Palotanegyedben látható. Pár utcaképpel búcsúzunk, ami jól mutatja, milyen hangulatos környék ez, mennyi szépség van itt, az olvasót pedig arra biztatjuk, jöjjön ide ő is, mintha csak turista lenne, és fedezze fel mindazt, amit itt élve sokszor nem vagyunk képesek meglátni.
Fotók: Huszár Boglárka
