A Magyar Rádió volt területére tervezett nagy egyetemi beruházásról sok cikket írtunk már. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem költözne a Pollack Mihály tér, Múzeum utca, Szentkirályi utca, Bródy Sándor utca határolta tömbbe, és nagyarányú bontások után mintegy 55 ezer négyzetméternyi új épületet húznának fel. A kiemelt kormányzati beruházássá vált építkezés gyenge pontja, hogy úgy hoz egy teljes egyetemi negyedet a városrészbe, hogy semmiféle érdemi egyeztetés nem folyt az érintett lakossággal, sem az önkormányzattal.

Két és fél év után álltak szóba a lakossággal

A lakossági tiltakozás első célpontja a bontás megakadályozása volt, aminek az önkormányzat helyi védelemmel és változtatási tilalommal akart súlyt adni, de a múlt év végén ezt kormányrendelet akadályozta meg.

A bontási engedély kiadása előtt az építési hatóság bejárást szervezett a Magyar Rádió volt területére, amin az érintett lakosok is részt vehettek.

A bejárást akkor a szentendrei kormányhivatal tartotta meg, ők bírálták el a bontási kérelmet, mert Sára Botond budapesti főispán érintettsége miatt (itt volt polgármester) áttette az ügyet Pest megyéhez.

Hiába volt tiltakozás, a bontási engedélyt végül kiadták. A tiltakozásnak annyi értelme mégis volt, hogy a Palotanegyed december elején tartott közmeghallgatásán megjelent a beruházó Építési és Közlekedési Minisztérium (EKM) és a katolikus egyetem képviselője is, így először vállalták, hogy nyilvánosan válaszolnak kérdésekre.

Újabb bejárás, ne zavarjuk a hatóságot

Február 15-én újabb építéshatósági bejárásra került sor, amin most is részt vehettünk a lakókkal és a Józsefvárosi Önkormányzat vezetőivel együtt. Ez a bejárás sem lakossági egyeztetésről szólt, egyetlen célja az volt, hogy a hatóság megállapítsa, hogy nem indult el még semmilyen építkezés és a tervek a valóságnak megfelelő környezetre vonatkoznak.

Érdekes módon ismét a Budapesti Kormányhivatal építési hatósága viszi az ügyet, Sára Botond volt józsefvárosi polgármester ezúttal nem érezte érintettségét azzal együtt sem, hogy Józsefváros képviselő-testülete mindkét politikai oldal egyetértésével utasította vissza a főispán felhívását január 18-án.

A bejárásra ezúttal (az első bejárással ellentétben) Pikó András polgármester is bejutott, vele, Rádai Dániel alpolgármesterrel és az érintett lakók és civilek építész képviselőivel, Márkus Ferenccel és Józsa Árpáddal a bejárás után váltottunk néhány szót, ennek videó-összefoglalását itt meg is nézhetik.

Most sem lehetett film-, kép- és hangfelvételt készíteni, sőt arra hívták fel a figyelmünket, hogy csupán kísérhetjük a hivatal munkatársait, a hatóság nem kíván az ügyfelekkel (lakosság és önkormányzat) a bejáráson kommunikálni, nem feladata ez, és ne hátráltassuk a munkájukat menet közben.

Rádai Dániel alpolgármester úgy látta, most

A jelenlévők nem elégedtek meg azzal, hogy az alig féloldalnyi jegyzőkönyvi szöveget hallják, ragaszkodtak ahhoz, hogy a 6-8 oldalas teljes jegyzőkönyvi szöveget felolvassa a hivatal munkatársa. Ez leírja az eljárás szabályos menetét, amiből egyértelműen kiderült, minden észrevételt és felvetést be kellett volna írni a szövegbe, és mindenkinek alá kellett volna írnia a jegyzőkönyvet. Ez nem történt meg, a lakossági, önkormányzati észrevételeket csak csatolni lehetett, de ezekről megfelelő elismervény már nem készült, s alá sem íratták a hozzászólókkal a jegyzőkönyvet.

A jegyzőkönyv felolvasása a Rádió udvarán, a Pagoda előtt a szabadban folyt, és a benyújtott észrevételek jó részét

(ez volt az egyetlen lapos felület, amin írni lehetett).

Rádai is ilyen körülmények között, külön papíron kényszerült beadni az önkormányzat észrevételeit. Kifogásolta többek között, hogy a bejárás másnapja már az engedélyezés határideje, és a bejárásra csak az utolsó pillanatban került sor.

Márkus Ferenc építész (Zöld Palotanegyedért Mozgalom) és Józsa Árpád építész (CaPE és az építkezésben közvetlenül érintett szomszéd) azt mondta, folyamatosan figyelik az ÉTDR nyilvános felületét. Január 17-én jelent meg az engedélyezési eljárás, a lakástulajdonosok már másnap elkezdték benyújtani a kérelmeket, hogy ügyfélként vegyék őket nyilvántartásba, ám csak húsz nappal később kaptak ennek elfogadásáról értesítést, és hogy egy héten belül bejárás is lesz. További két napot vártak arra, hogy megkapják a dokumentációt, a másfél gigabájtnyi, 350 tételből álló anyagot csak a bejárás előtti hétvégén kezdhették átnézni. Tehát volt három napjuk, hogy felkészüljenek, és maradt egy, hogy időben reagáljanak.

Mégis kíváncsiak a lakosság véleményére?

Pikó András polgármestertől megtudtuk, hogy a bejárás előtt pár nappal, február 12-én találkozott Lázár János építési és közlekedési miniszterrel a Baross utcai Polgármesteri Hivatalban. Alapvetően sikeresnek gondolja a megbeszélést, amit a miniszter kezdeményezett, ezzel újraindultak a palotanegyedi Pázmány-projektről a tárgyalások a kormány és az önkormányzat között.

„Az önkormányzat olyan helyzetben van, hogy nem tud engedni abból az álláspontjából, hogy társadalmi egyeztetésre van szükség, a lakókat be kell vonni, és újra kell nyitni a tervek módosításának kérdését. Fölvetettem azt is, hogy egy ilyen nagyon nagy felfordulást okozó bontás és építkezés esetén egy magánberuházó felajánlást tesz a kerületnek, ezt az állam is megfontolhatná” – mondta Pikó.

A miniszter nyitott volt a felvetésekre, megállapodtak, hogy Rádai Dániel alpolgármester Lánszki Regő államtitkárral egyeztet a „forró pontokról”, és

ahol az érintett palotanegyediek és civilek, a CaPE, valamint az önkormányzat is ott lesz. „Onnantól kezdve fog eldőlni, hogy merrefelé megyünk”, mondta még Pikó András.

Rádai találkozott az államtitkárral, aki aztán a civilekkel is leült egyeztetni. A tárgyalások tehát folynak, azonban sem Rádai, sem Perényi László (Civilek a Palotanegyedért Egyesület, CaPE) nem számolt be eredményekről, ennek még nem jött el az ideje.

Rádai Dániel is részt vett a Pikó–Lázár találkozáson, aminek konklúziója az volt, „hogy megnézzük, a tárgyalások, illetve akár egy társadalmi egyeztetés folyamata elkezdődhet-e”. Megküldött egy problémalistát az államtitkárnak, ami leginkább arról szól, hogy az elmúlt két és fél évben sok vitás kérdés a társadalmi egyeztetések, viták elmaradása miatt nem volt kibeszélve. „A mi álláspontunk nem változott, bármi is lesz ennek a történetnek a vége, mindenképpen szükséges, hogy végigmenjünk egy társadalmi egyeztetési folyamaton.”

Rádai elmondta még, hogy az államtitkárral nem beszélt azelőtt, de korábban volt már több egyeztetés. „Mi mindig következetesen ezt gondoltuk, amit most is, a gond az volt, hogy az egyeztetéseket nem követték operatív lépések. Már június legelején, 2-án vagy 3-án küldtünk egy részletes társadalmi egyeztetési folyamattervet, és sok feladatot vállaltunk.”

Miről nem volt szó a bejáráson

A bejárás érintett két igen érdekes épületet is, a Pollack Mihály téri atombunkerrel szomszédos Esterházy-palotát és a Károlyi-palotát. Az Esterházy-palota még viszonylag jó állapotban van, a Károlyi-palotát azonban belülről úgy felszabdalták, hogy alig látszik, milyen volt eredetileg. A jó hír, hogy ezeket eredeti pompájukban kívánják visszaállítani.

A leghosszabban a Szentkirályi utca 29–31-es nagy társasház belső oldalán álldogáltunk, a terv itt ugyanis olyan közel kívánja elhelyezni az egyetemi épületet, hogy a ház fás kertjéből lényegében lichthof lesz, mondta Józsa Árpád. A hatóság képviselője azt mondta, az ő dolga, hogy megállapítsa, úgy van-e itt minden, ahogy a terv írja, de amikor rákérdeztek a telekhatárra, nem volt hajlandó válaszolni, de arra sem, hogy a nála levő tervrajzot megmutassa. Ez a tervrajz néha előkerült, de más soha nem nézhetett bele. Nyilván benne van a 350 tételben ez a rajz is, így érthetetlen, miért nem lehetett minimálisan sem egyeztetni.

Hogy mennyire készek ezek a tervek, arról Márkus Ferenc azt mondta, „úgy tudjuk, véglegesnek szánja őket a beruházó. Mi azon dolgozunk, hogy ne ezek legyenek a megvalósuló tervek, a Zöld Palotanegyedért lakossági csoportosulás nevében egészen más elképzeléseket gondolunk helyesnek erre a területre.”

Tűzvédelmi kifogásuk is van a civileknek, mondta Józsa, a tűzoltó a Szentkirályi utcai ház udvar felőli homlokzatát például nem tudja majd megközelíteni, és az új épületszárny ablakai is túl közel vannak, ami szintén szabálytalannak látszik.

A fő kritikai észrevételük, hogy

és lakóépületünk, ahol gyógyítás, oktatás folyik, ahol emberek élnek”. Ráadásul a bontott épületek belmagassága egyezne az újakéval, funkcionálisan hasonlóan megfelelők, és „az újonnan ide tervezett épületek esztétikai, építészeti értéke semmivel nem haladja meg ezeknek a régi, akár a XX. században épült épületeknek az esztétikai értékét”, de felújításukra, rehabilitációjukra nyilvánvalóan szükség van.

Márkus Ferenc egy érdekes és alapvető kérdést is felhozott, ami soha nem kapott eddig figyelmet.

A Zöld Palotanegyedért összefogás szerint ez a terület nem alkalmas arra, hogy minden olyan funkciót befogadjon, amit az egyetem ide szán. „Közérdekű adatigénylésben fordultunk a minisztériumhoz, hogy megtudjuk, milyen helyszíneket vizsgáltak meg, mielőtt úgy döntöttek, ide telepítik az egyetemet. A minisztérium azt válaszolta, nem áll birtokában ilyen összehasonlító tanulmány.” (Ennek fényében még érdekesebb Lázár János miniszter parlamenti bizottsági közlése, amely szerint más területet is felajánlottak a PPKE-nek, amit az nem fogadott el – akkor, ha nem volt összehasonlító tanulmány, milyen alapon ajánlott fel más területet a kormány?)

A közérdekű adatigénylés egy másik kérdést is felvetett: a tervezési program a terület kijelölése előtt vagy után készült-e? A válaszból az derült ki, hogy utána. Márkus úgy gondolja, nem felelős ingatlanfejlesztői hozzáállás, hogy előbb választunk területet, és utána akarjuk beszuszakolni, amit elképzeltünk. „Ez furcsa szituáció, hiszen

Itt nagyon sok visszásság van. Nem gondolom, hogy bárki rosszhiszeműen vagy rossz szándékkal járt el, azt feltételezem, hogy ez egy nagyon hosszú folyamat volt. Valószínűleg az ötlet nagyon korán felmerült, és elindultak egy úton, csak közben nagyon sok körülmény megváltozott. Megváltoztak az egyetem igényei, megváltozott a világgazdaság, megváltozott az is, ahogy az építészetről, a fenntartható építészetről, a fenntarthatóságról gondolkodunk. Normális esetben mindezek a megváltozott körülmények arra kéne késztessék a döntéshozókat, hogy újragondolják, újravarrják az egész történetet.” Meggyőződése, hogy Budapesten több olyan fejlesztési terület is található, ami a város és az egyetem szempontjából is sokkal kedvezőbb. Akár Józsefvárosban is van ilyen, erre nemrég készült állami indíttatású, meglehetősen izgalmas fejlesztési terv.

És végül egy érdekesség is szóba került. A Pázmány-beruházás terveihez ugyanis a határoló utcák további, méghozzá nagyon határozott forgalomcsillapítása, parkolóhely-csökkentése is tartozik. Érdekes lesz látni, miként fogadja majd a helyi Fidesz-frakció, hogy az általuk mindig szidott forgalomcsillapításban éppen a NER mutat példát.

Pedig helyi lakosként még Józsa Árpádnak is van némi fenntartása, bár egyetért minden olyan kezdeményezéssel, ami a közterek racionálisabb, emberközpontú felhasználását eredményezi, és ilyen az autóforgalom, a parkolásra szánt területek csökkentése is. A terv közlekedési fejezetéből kiderül, hogy célforgalmú, illetve engedélyes bejárást céloztak meg a Szentkirályi utcában. Az egész utcában (az egyetemi tömbnél) megszüntették a terven a parkolóhelyeket. A házuk elé körülbelül száz kerékpártárolót terveztek be. „Úgyhogy, ha elmegyünk bevásárolni, és van behajtási engedélyünk mint lakóknak, akkor az út közepén kell megállnunk, hogy kipakoljunk a kocsiból. A terv ilyen szempontból nem átgondolt, de azt mi is támogatjuk, hogy az átmenő forgalmat vigyék ki.”

Nyitókép: Látványterv, a kékkel jelölt területet építik be.