Április 8. nem véletlenül különleges dátum. 1971-ben ezen a napon gyűltek össze először roma képviselők Chelsfield közelében, London mellett, hogy megvitassák közösségük sorsát – ez volt az első nagy nemzetközi roma találkozó. 19 évvel később, 1990-ben a Nemzetközi Roma Unió lengyelországi kongresszusa hivatalosan is emléknappá nyilvánította ezt a dátumot. Ekkor fogadták el a roma zászlót és a nemzetközi himnuszt, s ekkor vált jelszóvá az „Opre Roma – romák fel!”.
Józsefváros önkormányzata immár 4 éve kiemelt figyelmet szentel ennek a napnak.
Az idei programsorozatot a Rendezvény8, a Kesztyűgyár és a Józsefvárosi Múzeum közreműködésével szervezték meg április 7-én és 8-án.
A kétnapos program kerületszerte sokféle eseménnyel várta a közönséget. A Független Színház április 7-én a Kesztyűgyárban mutatta be a Ki nevet a végén című előadását. Másnap délelőtt a Teleki téri piacon a Balogh Paci-ösztöndíjasok tartottak koncertet, majd délután a Józsefvárosi Múzeumban irodalmi délután következett: Csányi Dávid színész olvasott fel roma költők és írók műveiből, Kalla Éva moderálásával.
Az eseménysorozatot este a Kesztyűgyárban a Khanchi Dosh – vagyis Balogh Zsolt és zenekara – ingyenes koncertje zárta. A Nemzetközi Roma Nap alkalmából pályázatot is hirdettek a 8-tól 18 éves korosztálynak: vizuális és írott alkotásokkal lehetett nevezni.
Mi a Teleki téri piaci délelőtti koncerten jártunk, ahol 4 produkció követte egymást. Elsőként egy trió lépett fel: Balogh Liliána Margit énekelt, Balogh Raul gitározott, Ökrös József zongorán kísérte őket – 2 roma dalt adtak elő. Utánuk Bura Patrik következett, a fiatal szólózongorista, akinek klasszikus zenei teljesítménye jócskán felülmúlta a korát. Sviszt Péter akusztikus gitárral és énekkel két verset adott elő: József Attila A szigeten címűt a közelgő költészet napja előtt tisztelegve, majd Nádasdy Ádám Jól láthatóan lógok itt című versét a múlt héten elhunyt költő emlékére. A sort Kovács József és Fátyol Dáriusz zongorás-gitáros duója zárta, jazzesebb, szabadabb hangvétellel.
A megnyitóbeszédben elhangzott az ünnep lényege:
„Ezen a napon bemutatjuk a romák sokszínű kultúráját, a hagyományainkat, az életérzésünket.”
Balogh Raul 18 éves, és 9 éve gitározik. Zeneiskolába soha nem járt – az alapokat apjától, nagybátyjától, unokatestvéreitől leste el, a többit pedig az internetről. Tavaly jelentkezett a Balogh Paci-ösztöndíjra, és ez az ő második éve a programban. És hogy miben segít neki ez az ösztöndíj?
„Alapból a próbák sokat adnak, hogy összhangban tudjak játszani másokkal, mert azelőtt én csak a szobámban tudtam játszani, többnyire egyedül. Sok új dolgot tanultam a gitáron, de maga a közösségben levés is fontos élmény.”
Hetente egyszer, minden hétfőn van csoportos próbájuk az egyik kerületi óvodában; a csapat 2 részre van osztva, mindkét csoportban 5-6 ösztöndíjas van. Hamarosan együtt utaznak Józsefváros gyerektáborába, Magyarkútra, ahol egy hétvégén át együtt zenélnek, próbálnak majd.
Sviszt Péter ugyan nem roma, de ez nem kizáró ok a Balogh Paci-ösztöndíjhoz. 30 éves lesz májusban, 10 évet tanult zeneiskolában klasszikus gitárt, és 11 éve játszik az alter-rock Felhő utca zenekarban – amelynek erős józsefvárosi kötődése van, a tagok jó része a Fazekas Mihály Gimnáziumba járt, és sokat léptek fel a kerületben. Van egy szóló zenei projektje is, a költészetet az ambient zenével ötvöző Deleuze, amivel a Susukában és a Freeszfe egyik rendezvényén is fellépett nemrégiben.
Péter napközben egyébként közgazdászként épületek energiahatékonyságát elemzi adatokkal.
Hogy nem roma létére természetes volt-e, hogy a Roma napon lép fel? „Jó érzés kapcsolódni ehhez a kultúrához, ehhez a kisebbségi közösséghez.” Az ösztöndíjprogramon belüli élményről is őszintén beszélt: „Nekem nagyon kevés roma barátom van. Ez egy új élmény volt,
megismerni az ő perspektívájukat az életből.”
Hevesi Nándor, a program egyik mentora sem titkolhatta el a mögöttes valóságot. A nagyobb zenekari produkciók most elmaradtak – valaki beteg, valakinek temetésre kellett menni, mindig akad valami –, ezért inkább szólók és duók kerültek a műsorba. De ez szerinte nem kudarc.
„Nagyon tehetségesek a gyerekek, és tök színes volt a mai program is – volt benne komoly, klasszikus zene, volt versmegzenésítés, szóval sokszínű dolgot tudnak nyújtani.” A hiányzások okát is megértően magyarázta: „Túl vannak hajszolva a gyerekek. Folyamatosan zeneórákra járnak, gyakorolni kell, koncert van, fellépés van, négykezes próba… Ahogy tudnak, azért ott vannak.”
A következő lépés egy helyspecifikus produkció lenne érdekesebb helyszínen – és a közös jövőkép is formálódik: Kovács Anti zenész mellett Miklusicsák Aliz színésznő és drámapedagógus harmadik mentorként csatlakozott, és egy összművészeti produkción dolgoznak. „Legyen benne más társművészet is” – mondta Hevesi Nándor, aki szerint a magyarkúti hétvégi tábor is sokat fog lendíteni a csapatszellemen.
A Teleki téri piac délelőttjén nem volt tömeg, nem volt protokoll, nem volt nagyszínpad, a fiatalok produkciói mellett a standokon folyt a munka, valaki almát vett, valaki továbblépett. Aztán megállt, és meghallgatta.
Jól is van ez így.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
