Az 1956. január 11-én Budapesten született Stalter György fotográfiai érdeklődése az esztergomi Ferences Gimnáziumban kezdődött, ahol a fotók előhívásának folyamata keltette fel figyelmét. Kezdeti technikai kísérletezései – nagyítás, képkivágás, családi fotóalbum kreatív átalakítása – fokozatosan mélyültek el, és hamarosan kiderült, hogy érdeklődése nemcsak technikai jellegű, hanem az élet, a kapcsolatteremtés és az ember belső szépségének keresése is motiválja.
Pályáját a 70-es években kezdte, majd 1978-tól 1988-ig a Magyar Ifjúság című hetilap fotóriportereként és rovatvezetőjeként dolgozott. Ezekben az években a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagja, később titkára volt. Ezután a Képes 7 hetilapnál dolgozott, 1990-től pedig szabadúszó fotográfusként, majd 1992 és 1994 között a VOLT magazin képszerkesztőjeként folytatta pályáját. 1990 és 1995 között az Amaro Drom roma lapban is rendszeresen jelentek meg képei.
Ars poeticája szerint
„a fotográfia lényege szerintem, hogy te az éneddel, a tudatoddal meg szeretnél mutatni valamit, és úgy, ahogy azt te gondolod”.
Meghatározó munkája a feleségével, Horváth M. Judittal közösen készített Más Világ című sorozata, amely a magyarországi cigányság életét dokumentálja. A projekt több mint tíz éven át tartó munka eredménye, melynek során bejárták az ország különböző cigánytelepeit. Erről abban a podcastban is mesélt, melyet 2024 márciusában készítettünk vele.
Szubjektív dokumentarista stílusnak nevezi azt a megközelítést, amellyel ezeken a képeken dolgoztak. A sorozat a sajtófotózáson túlmutatva művészi igényű válogatással mutatja be a cigányság méltóságát, érzésvilágát és valóságát. A fotográfus szerint
„van valami, ami lehet ilyen belső szépség vagy méltóság, ami árad a cigány emberekből felénk. És ezt mi észrevettük.”
Stalter György különösen szoros kapcsolatot ápol Józsefvárossal, 2004 és 2011 között itt készített átfogó fotósorozatot. A VIII. kerületet a főváros legélőbb, leglüktetőbb részének tartja, ahol az emberek összetétele, közvetlensége és őszintesége egyedi hangulatot teremt.
„Abszolút fontos, hogy beszáll az ember a liftbe, akkor aki beszáll mellé, az biztos, hogy köszön, szóba áll vele” – fogalmazott a kerület különleges légköréről. Miközben elismeri, hogy a városrész átalakulásával, különösen a Corvin sétány kiépítésével bizonyos karakterek eltűntek, továbbra is szeretettel beszél Józsefvárosról, ahol műterme is található, a Baross utcában.
Néhány éve a Kesztyűgyár Galériának nyitókiállításán találkozhattunk fotográfiáival, ahol a Magdolnanegyed közelmúltját mutatták be.
Feleségének 2 éve volt egy különleges kiállítása kerületünkben a Bura Károly Galériában:
Szakmai elismertségét számos díj jelzi: 1981-ben elnyerte Párizs Város Díját, 1997-ben Balogh Rudolf-díjat kapott. Munkásságának nemzetközi dimenzióját jelzi, hogy riportfotókat készített többek között Vietnámban, Kubában, Kínában, Mozambikban, Etiópiában, a New York-i Harlemben és Indiában.
A Fotóriporteri Életműdíj kuratóriumának tagjai – Bánkuti András, Fejér Gábor, Keleti Éva, Kőrösi Orsolya, Pályi Zsófia és Szigeti Tamás – indoklásukban kiemelték, hogy „a díjat az életművének sokszínűsége, a magyar cigányság életének hiteles bemutatása miatt, a szubjektív dokumentarizmus művelésének kiemelkedő színvonala alapján ítélte oda a kuratórium. Stalter György nem pusztán képeket készít, hanem érzéseket, történeteket és nehéz valóságokat oszt meg általuk, és ezzel arra ösztönöz bennünket, hogy ne az egyszerűt, hanem az összetett világot lássuk, és hogy ebben az összetett világban jobban értsük meg egymást.”
Stalter György nemcsak fotográfusként, hanem tanárként is jelentős: 1995-ben Kerekes Gáborral együtt létrehozta az ASA Fotóstúdiót Művészet és Mesterség címszóval, ahol fotográfiai szemléletét és tudását számos tanítványának adta tovább, hozzájárulva a magyar fotóművészet fejlődéséhez.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
