Újra vetítik a Talán most senki sincs című dokumentumfilmet. A film a II. világháborút még többnyire gyerekként átélő, szegény sorban élő budapesti zsidók eddig sosem hallott túlélési történeteire koncentrál. A cím Radnóti Miklós 1944-es, Sem emlék, sem varázslat című verséből származik, ez is azokra az évekre utal, melyekben ezek a sorsok formálódtak.
A zömében 2012 és 2023 között forgatott film (néhol 2006-ban rögzített felvételek is feltűnnek) a Teleki téri Imaház fiatalabb generációjának kutatásain alapszik, a kutatócsapat és a rendező Barbara Spitzer a társadalom kevésbé látható, alulreprezentált csoportját mutatják meg.
A rendezővel és alkotótársával, a Gláser Jakab Emlékalapítvány egyik oszlopos tagjával, Mayer Andrással itt podcastoltunk:
„Hát én csibészkedtem, nem viseltem a sárga csillagot”
– mondja az egyik szereplő, Reisler Ferenc, egykori becenevén Füles a filmben. „Férfiak és nők lépnek elő az árnyékból, ahova az írott történelem gyermekként, kamaszként zárta őket, hogy elmeséljék leszármazottjaiknak és a film által mindenkinek az elképesztő túlélési történeteiket”– írja a rendező munkatársa, a vetítést szervező Gláser Jakab Emlékalapítvány tagja, Fris E. Kata várostörténész.
„Az egész egy eget verő őrület volt, ahol emberek milliói haltak meg minden értelmes ok nélkül”
– jegyzi meg Mór Tamás képzőművész, a Karpfeinstein (ma Karácsony Sándor) utca 18. alatti csillagos ház volt lakója. Az interjúkészítők elhivatott, elkötelezett fiatalok, a vásznon őket látjuk, amint hallgatják és visszaviszik az interjúalanyaikat a második világháború által elpusztított zsidó gyermekkor helyszíneire.
Felidéződnek az egykori józsefvárosi és budapesti lakóhelyek, iskolák, vallási intézmények, közösségi terek, majd pedig megjelennek a filmben az 1944-es szeparáció, üldöztetés, ostrom helyszíneihez kapcsolódó vágóképek, archív filmfelvételek is.
„Azóta nem félek semmitől”
– mutat rá az átélt borzalmak mértékére Eisner Yitzhak, míg egy másik túlélő a traumák feldolgozásának nehézségeiről beszél: „ez nem múlik el nyomtalanul”.
„El vagyunk foglalva azzal, amit csinálunk, megy az idő, és egyre távolabb kerülsz a saját múltadtól” – mondja a filmben a 2014-ben elhunyt Margitai Ági színésznő, aki ebben az időszakban szüleivel és nővérével a VIII. kerületben lakott a Teleki tér 7. szám alatt.
Feltűnik még Giorgio Pressburger magyar–olasz író is, akihez a film stábja egészen Triesztig utazott el, és aki elmeséli, hogyan vészelte át a háborút gyerekként az ostrom napjaiban a Nagy Fuvaros utcai zsinagógában (ez ekkor a Vöröskereszt egyik menhelye volt). A dokumentumfilmben szereplő túlélők közül többen a készítés időszakában vagy azóta hunytak el: „emlékeik így még inkább pótolhatatlanok” – írja Fris E. Kata.
A Talán most senki sincs egy filmtrilógia folytatása, a Gláser Jakab Emlékalapítvány háromrészes történetének, a 2022-es Juci bácsi (egy, a már említett Gláser Jakab emlékének adózó film), és a 2018-as Teleki téri mesék (ez az utolsó józsefvárosi lakásimaházról szól) újabb felvonása.
Juci bácsiról itt írtunk részletesebben:
A filmet két részben vetítik, az
Itt és Most Társulat székhelyén
(1092 Budapest, Erkel utca 15. fszt.):
2025. december 7. 16 óra: Talán most senki sincs 1–2. rész (120 perc),
2025. december 14. 16 óra: Talán most senki sincs 3–4. rész (120 perc),
Belépőjegy: 2.500 Ft
Fotók: Mayer András
