Egy esős napon mit sem kíván jobban az ember, mint egy kis otthonosságot, egy kis melegséget és egy kis forró teát. A mongol étterembe betévedt látogató mindháromban egyszerre részesülhet: a kedves, vendégszerető fogadtatás otthonossággal kecsegtet, a hőmérséklet rendben van, s az étlapot átböngészve a leadott rendelés után már hozzák is a tejes teát. Bár elsőre – mongol éttermek tapasztalatlan látogatójaként – kávét kértem, mosolyogva közölték velem, hogy kávé az nincs.
Azonnal feltűnik, milyen jellegű étterembe tévedtünk, a falakon
vonuló tevék, birkózó férfiak,
a pusztát ábrázoló képek, színes mintázatok láttán nem kell sokat találgatnunk. Egymástól jól elkülönített, ízlésesen díszített, kékben-fehérben játszó asztalok fogadják a vendégeket. Fent, a magasban a szárnyas lovak közrefogta színváltós ég, amely némi transzcendens hatást kölcsönöz a helynek, s aki tisztában van a mongol mitológiával, egy cseppet nem jön ettől zavarba. A pult, ahol leadható a rendelés, egy hostel recepciójára emlékeztet, semmint étteremre, ezzel nincs is semmi baj, a kiszolgálás pontos és profi. A helyiség
egy jurtánál nagyobb, egy megszokott étteremnél kisebb:
pont ideális. Homályba vesző történelmi ismereteinket a mongol történelem egyik nagy alakjáról könnyedén feleleveníthetjük az egyik asztal mögül ránk tekintő mongol nagykán alatti évszámok (1162–1227), s az egykori hatalmas és erős birodalom térképe segítségével.
Ezek után semmi meglepő nincs abban, hogy az ételkínálat a természetnek jobban alárendelt vidékek, tájak ételkínálatát adja hús hússal alapon, időjárás szempontjából a zömmel nomád állattenyésztésből élő Mongólia messze nem a világ egyik legbarátságosabb helyei közé tartozik. Többek között kérhető húsleves gombóccal, hússal töltött gőzgombóc, hússal töltött sült tészta, marhaborda, sült belsőségek (máj, tüdő, szív, vese), sült tészta pacallal és – a legjobbat a felsorolás végére hagytam – főtt birkafej. Az étlap érdekessége, hogy a tradicionális mongol ételekhez tradicionális koreai ételkínálat társul; a valóságban a két ország nem szomszédos egymással, ünnepi pillanat, hogy itt, a József körúton
ennek a társulásnak, határegyesítésnek semmi akadálya.
Akit a (könnyedebb, emészthetőbb) koreai konyha jobban vonz, mint az érthetően nehezebb, kiadósabb mongol, annak az étlapról több finomság mellett választható a galbi-jjim, a dakdoritang, vagy a ccsige, utóbbi egy raguszerű étel. Az egyszerűbb, közismertebb fogások kedvelőire is gondoltak a Mongol Jurta étteremben, kérhetünk Cézár-salátát, krumplisalátát, sült májat.
Az italkínálat általános, az itt kapható italok bármelyik szokványos vendéglátóipari helyen kérhetőek, noha érhet meglepetés: nem mindenhol kapható Franciaországban előállított vodka vagy a palackon fekete párduccal illusztrált konyak.
Az étterem alkalmazkodott a helyi igényekhez, Valentin-napon például különleges menü várta a szerelmeseket, s a helyen a bátrabbaknak lehetősége van karaokizni, továbbá karácsonykor nem felejtettek el a közösségi oldalukon egy karácsonyfa kíséretében boldog karácsonyt kívánni. A Facebook-oldalukon nem minden bejegyzés érhető el angolul, itt az alkalom, hogy megtanuljuk a cirill betűk olvasását vagy – amennyiben ez a kivitelezhetőbb –, személyesen látogassunk el az étterembe.
Mongóliáról meglévő ismereteink a Mongol Jurta Étteremben tett látogatás után garantáltan bővülnek, s immár több dolog juthat eszünkbe erről a kelet-ázsiai országról, mint Dzsingisz kán, a tatárjárás, Ulánbátor, és, hogy a világ legkevésbé sűrűn lakott országa.
- Mongol Jurta Étterem
- Budapest, József körút 63.
- Nyitvatartás keddtől–vasárnapig: 12–22
Fotók:Karancsi-Albert Rudolf
