Csütörtökön ismét országszerte kiállnak a közoktatás ügyéért diákok, tanárok és szülők egyaránt.

Blaha

A Blaha Lujza téren reggel 7-kor kezdték meg az ülősztrájkot a vörösmartys diákok, akik a járdán helyet foglalva vállaltak szolidaritást tanáraikkal. Az iskolából november 30-án, amikor a Belügyminisztérium 8 tanárt mentett fel állásából, egy angoltanárt rúgtak ki, mert korábbi felszólítás ellenére is folytatták a polgári engedetlenkedést.

Az iskolában azóta sztrájkolnak a tanárok. Közben egy matektanár is felmondott arra hivatkozva, hogy pedagógiai hitvallásával és keresztény hitéből fakadó értékrendjével összeegyeztethetetlen a kormány hozzáállása a pedagógusokhoz és a diákokhoz.

A diákok nem sokkal dél előtt kiálltak az iskolájuk elé, és hangosan egyszerre harsogták: „A VMG-hez TöPe is kell!” (TöPe, azaz Törökné Pethő Erzsébet, a kirúgott angoltanár), majd elénekelték az iskola himnuszát, aztán a magyar himnuszt is.

Jelky

A Rákóczi téri Jelky András Iparművészeti Szakgimnáziumban a diákok minden óra elején negyedórán át ülősztrájkolnak, itt a tanári kar harmada, mintegy 20 fő „engedetlenkedik”, tudtuk meg. A pedagógusok 2-3 órán át sztrájkolnak felváltva, tekintettel a végzős osztályokra, akiknek minden órát megtartanak.

Deák Diák

A szülők közös énekléssel demonstráltak a Deák Diák iskola előtt, hozzájuk csatlakoztak az iskolában sztrájkoló tanárok is. Együtt zengték: „Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják / Sej, az van arra írva: Éljen a szabadság!”

Karmelita

A diákok reggeli, Blaha Lujza téri akciója mellett a tanárok, illetve néhány diák, szülő és egyéb támogatók a Miniszterelnökségnek helyet adó egykori Karmelita kolostornál demonstráltak. Takács Gergely, az iskola magyar–történelem szakos tanárának tájékoztatása szerint körülbelül százan vettek részt az akcióban.

A gimnáziumban a mai sem volt szokásos nap, 15 tanár nem vette fel a munkát, ők azok, akik a polgári engedetlenségben vettek részt, de azoknak a pedagógusoknak, akik „csupán” sztrájkolnak, kötelező az órákat megtartaniuk. Takács szerint a sztrájk így „béna”, mivel a kormány által hozott szabályok szerint a sztrájk alatt is meg kell tartani az órák felét, a végzős osztályok esetében pedig az összes órát. Ezért szerinte ezzel olyan abszurd helyzet alakul ki, ahol a hivatalosan sztrájkoló tanárok munkabeszüntetése láthatatlanná és eredménytelenné válik, és helyettük csakis a polgári engedetlenségben részt vevők demonstrációja idézi elő az igazi sztrájkhelyzetet.

Egyébként szerinte az akció annyiban sikeres, hogy a tanítás megszervezése így jelentősen megnehezedett, a helyettesítések nem tudják pótolni a demonstráló tanárok helyét, tapasztalata szerint oktatás menedzselése ilyenkor inkább kevesebb, mint több sikerrel szokott járni.

Az engedetlenkedő tanárok kirúgása kapcsán elmondta, neki és a kollégái számára sem világos, hogy mi alapján választották ki a végül elbocsátott pedagógusokat, de az ilyenféle kiszámíthatatlanság mindenféle diktatúra alapvető jellemzője: „A kirúgások szempontjai homályosak, összeszámoltuk az elmaradt órákat, és nem az jött ki, hogy akiknek a legtöbb ilyen volt, azokat kirúgták, így ez a fajta kiszámíthatatlanság a félelmet hivatott erősíteni, hogy bárki úgy érezze, legközelebb ő is sorra kerülhet” – mondja.

Kranyik Tünde, a Diákok a Tanárokért kezdeményezés egyik aktivistája, a Vörösmarty diákja mindkét sztrájkon részt vett, bár bevallotta, kezdenek nagyon elfáradni, elegük van, egyre kilátástalanabb a helyzet.

Szerinte a VMG-ben is egyre kiábrándultabb a hangulat, ráadásul a végzős diákok nagyon kétségbe vannak esve, hogy hogyan fognak leérettségizni.

– jelenti ki Tünde.

Egyetlen tanárukkal szemben sem táplálnak ellenérzéseket, aki polgári engedetlenségben vesz részt, a végsőkig támogatják őket. De a héten például nem tudtak az iskolában történelemórát tartani nekik, mert a történelemtanár is polgári engedetlenkedik, helyettesítést pedig nem tudtak biztosítani. Emiatt úgy érzik, nem fogják tudni felvenni a versenyt másokkal az érettségin, majd az egyetemi felvételin.

Ki fog tanítani?

Néhány pedagógust kérdeztünk, mit gondolnak arról, miért nem áll ki minden iskolában egységesen a tanári karaz országban, és húzza le a rolót legalább két hétre, hiszen ha nem tudnának iskolába menni a gyerekek,

Mindenkitől nagyjából ugyanazt a választ kaptuk: van olyan pedagógus, aki nem teheti meg, hogy akár egy órát is sztrájkoljon, mert minden egyes forintra szüksége van ahhoz, hogy fenntartsa magát. Van, aki attól tart, hogy kirúgják az állásából, van, aki úgy véli, a társadalom úgysem áll melléjük, az egyéni utakban és megoldásokban hisz, ezért elpocsékolt időként tekint minden egyes sztrájkkal eltöltött órára, és van, aki abszolút belesimul a rendszerbe, egyetért a kormány retorikájával: erkölcsi felelőssége a tanárnak tanítani – még ha éhen is hal miatta erkölcsi és anyagi megbecsülés híján.

A kérdezettek úgy vélik, azért mer így bánni velük a kormány, mert tisztában van vele, hogy a tanárok szociális érzékenysége, felelősségtudata, hivatástudata nem engedi meg számukra, hogy heteken át sztrájkoljanak, miközben tényleg nem lenne, aki tanítja a gyerekeket.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf