A beszélgetést vezető Bogdán Adrienn roma aktivista, az Uccu Alapítvány oktatási koordinátora (Józsefváros korábbi romareferense), egyben az Egalipe Hálózat koordinátora adott az egésznek keretet azzal, hogy a fiatal aktivistákhoz – Iváncsik Fanni közösségszervezőhöz, roma polgárjogi és nőjogi aktivistához, Sőregi Lili fiatal roma aktivistához, Rácz Szofi Romaversitas hallgatóhoz és Báder József pedagógushoz, roma aktivistához – intézett kérdései lehetőleg az aktivizmus mibenlétét, az egyén környezetére gyakorolt hatását, illetve a cigányság szenvedte hátrányokat, hiányokat járták körül.

Szingli spagetti vs. spagettiköteg

Báder József elmondta, hogy milyen sokat jelentett neki a jezsuita roma szakkollégium, majd a Romaversitas. Személy szerint úgy értékeli az életében az aktivizmust mint jelenlétet, a különböző témákban történő megnyilvánulást.

Iváncsik Fanni úgy vélte, nőként és romaként egyes kérdések mellett egyszerűen nem mehet el szó nélkül. Álláspontja szerint a kormánynak a feladata, hogy megteremtsen egy harmonikus társadalmat, ha úgy tetszik, demokráciát, de ahogy látjuk, ez nem nagyon megy neki. A fiatal aktivista arra jutott, hogy nemcsak akkor lehetsz aktív, ha hatalmas tüntetéseket szervezel a Parlament elé, akkor is aktív vagy, ha aktívan hallgatsz és tanulsz.

Szerinte egy közösség

és emögött mindig jó, ha vannak olyan emberek, akik ezt össze tudják szervezni. „Fontos itthon és külföldön a jó gyakorlatok ellesése. Jó példám erre, hogy amikor kiveszel a csomagból egy szál spagettit, könnyen kettétöröd, viszont az egész csomaghoz nagy erő kell, hogy eltörhesd” – érzékeltette.

Rácz Szofi elmondta, tudja, milyen egy roma aktivista, ahhoz képest azonban még nem érzi magát annak, fejlődnie, tanulnia kell. Szerinte egy roma aktivistának erős identitása van, megérti a romák szükségleteit, tud azonosulni a problémákkal, együttműködő, a közösséget erősíti, és a közösség akaratát a saját akarata elé helyezi. 

Információhiány a többségi oldalon

Mint azt Iváncsik Fanni elmondta, szerinte az vezethetne átalakuláshoz, ha minden területen, az oktatástól kezdve egészen az egészségügyig egyszerre történnének változások. „A sok-sok civil kezdeményezés akkor érhet célba, ha találkozik egy felsőbb politikai akarattal, és az nem demokráciának álcázott autokráciába kényszeríti a társadalmat. Olyan politikai akaratra van szükség, amely az inkluzív társadalomra törekszik” – fejtegette.

Hozzátette, minden mindennel összefügg, tehát ha valaki az iskolában nem tanulja meg, hogy jó szakember legyen, nem fog boldogulni a munkaerőpiacon, ha nem lesz munkája, nem lesz társadalombiztosítása, ha nem lesz tb-je, nem tud orvoshoz menni stb. Ez így együtt nagyon sok ember életét megkeseríti, és pont ez a sok megkeseredett emberi élet az, ami az alapja az ellenségképzésnek.

Rácz Szofi elmesélte, hogy nemrég járt a Független Színház Kaméleonlány című darabján, ahol az előadást követően nem roma értelmiségiek fejtették ki a meglátásaikat. Megjegyezte, hogy a többségi társadalom nincs birtokában annyi információnak, hogy

szociális vagy történelmi ügyeiről.

Kifejezte abbéli óhaját, milyen jó volna, ha az oktatásban megjelennének roma témák, például az irodalomórákon Csokonai Vitéz Mihály mellett elhangozna egy roma költő neve is.

Báder József fontosnak tartaná, hogy legyen a romaságról anyag a történelemkönyvekben, hiszen ez nemcsak a roma fiatalok, hanem mindenki számára jó.

Közéleti keltetők

Iváncsik Fanni komoly gondként hozta fel, hogy a politikában nagyon alulreprezentáltak a romák. A politikai színtéren az látszik, hogy inkább a végrehajtás, mintsem a döntéshozatal területén találkozunk romákkal. Szerinte soha nem kezelték a romákat egyenrangú félként,

Problémaként említette a közösségi terek hiányát, ahol a romák összegyűlhetnének és párbeszédbe léphetnének egymással és a szakemberekkel, megvitatva az őket érintő nehézségeket, fontos témákat.

„A civil szférában számos roma és nem roma szervezet van, melyeknek a munkájához lehet csatlakozni, akcióiban részt venni. Rengeteget önkénteskedtem. Önkéntesként tét nélkül nagyon sok mindenben kipróbálhatod magad, kapcsolati hálót építhetsz, ami azért is fontos, mert az élet alapvetően emberi kapcsolatokra épül. Önkénteskedőből szépen, lassan közösségszervezővé váltam” – összegezte Iváncsik.

Báder József röviden megjegyezte, hogy igyekszik a fiatal korosztálynak átadni a tudását, megosztani velük a tapasztalatait.

Iváncsik Fanni egyrészt a szegregációt (elkülönítést) szüntetné meg az oktatásban, az egészségügyben, a településeken és mindenhol, másrészt az integráció (beolvadás) fogalmát cserélné le az inklúzió (befogadás) fogalmára.

Báder József azon lelkesedésének adott hangot, hogy négy-öt éve a Roma Napot úgy ünnepli, mint a szilvesztert. Számára nagyon fontos nap, mellé próbálja bevezetni az életébe a május hatodikán tartott Ederlezit is, az egyik legfontosabb, tradicionális balkáni cigány ünnepet. A beszélgetés végén elhangzott, milyen fontos volna az iskolákban megismertetni a nem csak cigány diákokat a ruhakészítéssel, a romák táncaival, fesztiválokon beszélni a roma kultúráról és szokásokról, egyszóval jelen lenni.