„Intézményünk működését elsősorban inkluzívnak tartjuk, az iskolánk alkalmazkodik a tanulók sokféleségéhez, és igyekszik olyan környezetet teremteni, amelyben biztonságban érezhetik magukat. Arra törekszünk, hogy minden gyerek aktív részese legyen a közösségnek” – mondta lapunknak Gergelyné Szarvas Márta. A Deák Diák Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettese szerint „az együttnevelés nemcsak az érintett gyerek számára jelent értéket, hanem az egész közösségnek: elfogadásra, empátiára, egymásra figyelésre és együttműködésre ösztönzi őket, és azt is megtanulhatják, hogy nem mindenki egyformán tanul és teljesít”.

Nem csak egy helyen

Az általános iskolában harminckét diák sajátos nevelési igényű (SNI)¹, hatvannál pedig beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséget (BTMN)² állapítottak meg, a gimnáziumba tizennégy SNI-s és nyolc BTMN-es jár. Minden osztályban van BTMN-es és – néhány kivételtől eltekintve – SNI-s tanuló is, mondta az igazgatóhelyettes. A BTMN-es diákok szinte mindegyikénél jelentkezik probléma a figyelem összpontosításával és tartós fenntartásával, az SNI-s tanulók között pedig magas számban vannak ADHD-val és autizmus spektrumzavarral élők.

Az első és második osztályokban, valamint azokban, amelyekben gyakrabban vannak jelen magatartási problémák, az iskola pedagógiai asszisztensei és a fejlesztőpedagógusai is nagyobb szerepet kapnak. „Például az időjárási frontokra egyes gyerekek érzékenyebben reagálnak, nehezebb megtalálni a hozzájuk vezető utat olyankor, a felfokozott állapotuk miatt nyugtalanabbak, ami az osztály légkörét is nagyban befolyásolja. Előfordul, hogy a tanítónak segítséget kell kérnie, például egy autizmussal élő gyerek nehezen kezelhető viselkedése esetében. Ilyenkor megkéri valamelyik kollégáját, hogy emelje ki a gyereket az osztályból, mert időre és ingerszegény közegre van szüksége ahhoz, hogy megnyugodjon” – mondta az igazgatóhelyettes. Máskor viszont éppen az segít, ha a pedagógiai asszisztens bent marad a tanórán, és differenciált foglalkozás során segíti a gyereket, egyénileg vagy kisebb csoportban.

A szakértői véleményekben előírt fejlesztések figyelembevételével az egyéni differenciálás megtervezése, annak mentén a feladatok összeállítása, és a különböző értékelési szempontok kidolgozása és alkalmazása kevésbé látványos háttérmunkák, ám az iskola pedagógusainak mindennapos fejtörést okoznak, azok nélkül nemigen tudnák jól és hatékonyan végezni a munkájukat.

miközben meg kell őriznie a közösség egységét, és minden gyereket sikerélményhez kell juttatnia” – mondat Orbán Ildikó, az iskola másik igazgatóhelyettese.

Az irány régóta adott

„Az iskolánk már idejekorán észlelte a kihívásokat, ezért tudatosan formáltunk a szemléletünkön, módszertani továbbképzéseken vettünk részt, hogy meg tudjunk felelni a felmerülő elvárásoknak, és alkalmazkodjunk az eltérő egyéni szükségletekhez” – mondta Gergelyné Szarvas Márta. Az iskola pedagógiai programja szerint az inklúziós munkát már az 1990-es évek közepén elkezdték, jóval az országos Integrációs Pedagógiai Program (IPR) megjelenése előtt.

Az SNI fogalma 2003-ban került be a közoktatás szabályozásába, néhány évvel később pedig már a Deák Diák hivatalos feladatai között is egyértelműen megjelent az SNI-s tanulók integrált oktatása. Az iskola azóta is folyamatosan alakítja inklúziós gyakorlatát, a tanulásszervezéstől az értékelésen át a szabadidős programokig.

Az iskolában negyvenperces tanórákat tartanak, az általánosban tanulók napindító beszélgetéssel kezdik a napot, az alsósok tanulásában több teret hagynak a játéknak, a mozgásnak és a tapasztalatszerzésnek. A projektalapú tanulásnak is régi hagyománya van a felső tagozaton, már vagy húsz éve alkalmazzák. Volt olyan projektjük, amelyben a gyerekek házat terveztek, máskor kenyeret sütöttek, befőttet és savanyúságot készítettek. Ez a gyakorlata máskülönben több ponton egybeesik azzal az iránnyal, amelyet az új oktatásirányítás kijelölt.

A javaslat önmagában kevés

Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium augusztusban közzétett, tizennégy pontos alsó tagozatos javaslatcsomagja több hasonló változtatást szorgalmaz. Az ajánlások között szerepel többek között a rugalmasabb napkezdés, az akár 35 perces tanórák bevezetésének lehetősége, a figyelmi terhelés mérséklése, a több mozgás, a kevesebb házi feladat, valamint az élmény-, tevékenység- és projektalapú tanulás erősítése. A minisztérium arra is ösztökéli az iskolákat, hogy többféle tanulásszervezési módszerrel és differenciált fejlesztéssel igazodjanak a gyerekek közötti különbségekhez.​

A Deák Diákban az a tapasztalat, hogy

mert az osztálymunka során szembesülnek azzal például, hogy a felsőoktatásban csak korlátozottan készítették fel őket akár autizmussal, akár ADHD-val, akár tanulási zavarokkal élő gyerekek oktatására. „Rendszerint élnek is ezért az egymástól való tanulás lehetőségével” – mondta Orbán Ildikó. A gyerekekkel kapcsolatos napi tapasztalatokat igyekeznek megosztani egymással a szünetekben, de rendszeresen tartanak esetmegbeszéléseket és szakmai fejlődést elősegítő értekezleteket is az iskolában dolgozó segítő munkatársakkal közösen.

A pedagógusok munkáját jelenleg öt utazó gyógypedagógus, öt fejlesztőpedagógus – közülük egy részmunkaidős –, és három pedagógiai asszisztens segíti a Deák Diákban. A BTMN-es gyerekeknél a pedagógiai szakszolgálat jellemzően heti rendszerességű fejlesztést ír elő, ezeket az alkalmakat az iskola saját fejlesztőpedagógusai tartják meg. Az SNI-s tanulók fejlesztését az utazó gyógypedagógusok végzik, akik „a rendelkezésre álló lehetőségekhez mérten a lehető legtöbb segítséget biztosítják” – mondta Orbán Ildikó.

A befogadásnak is vannak kapacitáshatárai, vélik az igazgatóhelyettesek. A legjobb szándék mellett sem léphetik át a saját lehetőségeik határait, mert az már a munkájuk színvonalának romlásához vezetne, ami pedig a gyerekeknek sem válna előnyére. „Érezzük, hogy a szülők körében egyre nagyobb ismertségre teszünk szert. Elismerik a munkánkat, így egyre többen szeretnék a gyereküket ránk bízni. Befogadó intézmény vagyunk, de meg kell őriznünk az egészséges integráló környezetet” – mondta Orbán Ildikó.

Határok és korlátok

A minisztérium tizennégy pontos javaslatcsomagjára reagálva a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) arra hívta fel a figyelmet, hogy míg a szakmai célok jelentős részével egyetért, azok megvalósítása nem tekinthető pusztán szervezési kérdésnek. „A pedagógushiány, a nevelést-oktatást közvetlenül segítő munkakörök létszámhiánya és az adminisztratív terhek mellett minden új intézményi feladatnak munkaidőigénye van, ezért azokat csak akkor lehet bevezetni, ha a szükséges munkaidőt, létszámot és finanszírozást is biztosítják.” A szervezet szerint az oktatási intézmények működése megfelelően megfizetett NOKS-munkatársak nélkül sem biztosítható, egy augusztus végi közleményében a bérrendezésüket is sürgette.

a KSH adatai szerint a 2025/26-os tanévben már több mint 115 ezer sajátos nevelési igényű gyerek vett részt a köznevelésben, míg öt évvel korábban 93 ezren voltak. Mellettük a BTMN-es tanulók szintén jelentős, külön fejlesztést igénylő csoportot alkotnak, ellátásukat pedig ugyancsak biztosítaniuk kell az iskoláknak.

Az új oktatásirányítás közben külön is napirendre vette az SNI-s gyerekek helyzetét. Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter augusztus végén jelentette be az SNI Szakértői Munkacsoport létrehozását, amelynek feladata a legfontosabb problémák feltárása és konkrét szakmai javaslatok kidolgozása. A tárca többek között a szabályozást, az intézmények támogatását, a pedagógusok szakmai segítését, valamint a többségi és speciális intézmények együttműködését vizsgálná felül. „Minden gyermeknek jár a jó iskola. Ehhez pedig az oktatásnak is alkalmazkodnia kell” – írta Lannert Judit a közleményében.

1. A köznevelési törvény szerint sajátos nevelési igényű (SNI) az a gyerek, akiről a szakértői bizottság megállapítja, hogy mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékossággal, autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.  ↩︎
2. A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (BTMN) küzdő gyerek szintén különleges bánásmódot igényel, de nem minősül SNI-snek. A törvény mindazokat a gyerekeket idesorolja, akik a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorukhoz viszonyítottan jelentősen alulteljesítenek, társas kapcsolataikban problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzdenek, közösségbe való beilleszkedésük, továbbá személyiségfejlődésük nehezített vagy sajátos tendenciákat mutatnak. ↩︎

Fotók: Huszár Boglárka