1922. március 25-én hunyt el az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma Jozefa Laura Ilka. A grófi családba született nő 1872-ben Zürichbe ment egyetemi tanulmányokat folytatni, oda ugyanis nők is beiratkozhattak. Férje beleegyezett ebbe, de anyagilag nem támogatta, így nagyon nehéz körülmények között végezte el az egyetemet, 1879-ben avatták orvossá. Svájcban egy ideig az egyetem klinikáján és egy alapítványi kórházban dolgozott, majd hazatért Magyarországra.

Az első magyar diplomát szerzett nő papírjait azonban itthon nem fogadták el, csupán 1897-ben egy királyi rendelet nyomán honosíthatta azt, ami után már praktizálhatott. Főleg női és szegény páciensei voltak, utóbbiakat sokszor ingyen gyógyította. Az egészségügyi felvilágosítás terén is aktív volt, betegeit életviteli tanácsokkal is ellátta.

Hugonnai Vilma méltán vált a hazai nőmozgalom ikonikus alakjává, a sajtóban gyakran vívott vitákat a nők jogegyenlőségéről. Példája sok nőt bátorított a tanulásra, maga Hugonnai Vilma pedig kezdeményezője volt a leánygimnáziumok szervezésének és a nők szellemi képzésének.

Emlékét Józsefvárosban egy kis tér is őrzi a Semmelweis Klinika előtt. A 2020. szeptember 8-i téravatón Hugonnai Vilma leszármazottja, Radványi Andrásné Lőw Andrea is beszédet mondott, az ünnepélyes esemény után pedig további részleteket is elárult nekünk a családi legendáriumból.

Nemzetközileg is komoly emlékezetpolitikai probléma, hogy nőkről alig neveznek el közterületeket, és ha mégis megtörténik, akkor is gyakran általános női neveket használnak, nem konkrét személyekre emlékeznek. Így van ez egyébként Párizsban is, ahol az emberekről elnevezett utcák, terek 5%-a viseli csak nő nevét.

Az utóbbi időben ezen igyekszik változtatni több fővárosi kerület mellett Józsefváros is, ahol az elmúlt időszakban egyre több nőről neveznek el teret, de még így is csak tucatnyi olyan közterület van, mely női személy nevét viseli.

Hugonnai Vilma mellett Brunszvik Júliáról, Koltói Annáról és Szeles Erikáról neveztek el teret az elmúlt két év során.