A lakhatási szegénység egyáltalán nem számít újdonságnak, de az elmúlt nehéz gazdasági időszak megélhetési válságával párosulva a lakhatás problémájának megoldása a legszegényebbeket még kilátástalanabb helyzetbe sodorja. A Lakásmenet szervezői azt állítják, hogy
a lakhatási szegénység már minden harmadik magyar háztartást érinti,
nem csupán hajléktalan embereket, hanem olyan alsó-középosztálybeli és munkásosztálybeli polgártársainkat is, akiknek az elszálló ingatlan-, rezsi- és albérletárak mellett egyre nagyobb gondot jelent otthonuk fenntartása.
Egyes adatok szerint 600 000 lakóingatlan áll üresen az országban, ám mégis százezrek küzdenek a lakhatási szegénységgel. Számos próbálkozás van arra, hogy a lakáskeresleti és a -kínálati oldal igényeit valamilyen módon egyeztessék, de az Utcáról Lakásba! Egyesület vezetője, Kovács Vera szerint ehhez leginkább állami, jogszabályi szintű beavatkozásokra volna szükség. Erre viszont nemigen látni szándékot, leginkább csak civilek és önkormányzati törekvések mutatnak abba az irányba, hogy az emberek lakhatási problémáit enyhítsék. Csak éppen ők meglehetősen eszköztelenek.
Az önkormányzati lakásállományra – főleg a nagyobb településeken – óriási a kereslet, viszont ez az ingatlanállomány vagy hiányzik, mert már korábban az önkormányzat pénzzé tette, vagy olyan rossz állapotú, hogy nem tudják bérbe adni (utóbbi a probléma Józsefvárosban is). Az önkormányzatoknak pedig nem nagyon van pénze arra, hogy felújítsák az üresen álló, romos ingatlanokat. Az államtól erre nemigen kapnak pénzt, de állami szintű bérlakásprogramokat sem tudunk felsorolni. Pedig lenne rá igény.
Erre a problémára is igyekszik felhívni a figyelmet az október 15-i, már tizenegyedik alkalommal megrendezett Lakásmenet. A lakhatási problémákra és a lakhatáshoz való jogra fókuszál az évről évre minden ősszel megtartott esemény, amelynek fő üzenete, hogy a lakhatási válság enyhítésére olyan politikai döntésekre van szükség, amelyek a megfizethető lakhatás érdekében születnek, legyen szó az önkormányzati lakásállomány bővítéséről, a létező állomány felújításáról, vagy szociális támogatásról az erre rászoruló embereknek.
Kovács szerint az is a probléma része, hogy jelenleg ahány önkormányzat, annyiféle lakásrendelet, és ha valaki Budapesten akár csak pár utcával, egyik kerületből a másikba költözik, teljesen új helyi szabályozás vonatkozik arra, hogy milyen segítséget vagy lehetőségeket kaphat lakhatása rendezésében.
Holott törvényi szintű garanciáknak kellene biztosítaniuk a támogatási lehetőségeket a lakhatási problémáik rendezésére.
Nyugat-Európában például több ország garantálja valamilyen formában a lakhatáshoz való jogot. Magyarországon erre sajnos törekvés sincsen.
És mindaddig, amíg az történik, hogy 3000 különböző önkormányzat 3000 különböző elképzeléssel próbál küzdeni a lakhatási helyzet javításáért, addig ez nem is nagyon fog változni – véli az ULE alapító tagja.
A megélhetési költségek utóbbi időben tapasztalható megemelkedése ugyancsak állami beavatkozást igényelne. Ez ismét egy olyan helyzet, amiben eleve annál rosszabb helyzetben van valaki, minél súlyosabban érinti őt a krízis, mondja Kovács.
Az egész lakáspolitikai környezet ilyen. A rendszerváltás óta tart az a folyamat, hogy a legrosszabb helyzetűek eleve hozzá sem férnek a lakástulajdonhoz jutást segítő támogatásokhoz, ilyen a most éppen gyakorlatilag kivezetésre kerülő csok is. És a még létező költségvetési források nagyon nagy részét egyáltalán nem a szociális különbségek csökkentését célzó módon osztja el az állam, hanem inkább a hiteltámogatást, a tulajdonszerzési támogatást segíti elő. Így azoknak a családoknak juttat, akiknek már eleve van valamilyen pénzügyi megtakarításuk vagy tulajdonuk.
A probléma kettős szintű, egyfelől jogszabályi és költségvetési szintű beavatkozások kellenek, másfelől, mivel a lakásállomány többnyire az önkormányzatoknál van, az önkormányzatokat magukat is kellene normatív módon támogatni, hogy az ilyen ingatlanjaikat
valahogyan fenn tudják tartani,
fejti ki Kovács Vera.
Csűrök Adélt, az ULE másik munkatársát, a Lakásmenet egyik főszervezőjét arról kérdeztük, miben más az idei Lakásmenet a korábbiakhoz képest. Az idén a problémát minél több szervezetet bevonva akarták bemutatni, hogy ki mindenkit érint a probléma. Olyan támogató szervezeteket hívtak meg a Lakásmenetre, akiknek ugyan nem a lakhatás a fő témája, de az egyre romló gazdasági helyzetben az általuk képviselt emberek problémáit ők is bemutathatják, így a lakhatási aktivisták reményeik szerint új embereket is megszólíthatnak.
A roma szervezetek arra hívhatják fel a figyelmet, mennyivel nehezebb a romák albérletkeresése; a családfókuszú egyesületek azt, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az egyszülős családoknak; de a szakszervezetek is beszálltak, hiszen az általuk képviselt dolgozókat is komolyan érinti a probléma. Szeretnének végre túllépni
azon a téves koncepción, hogy a lakhatás problémájáról csak a hajléktalan emberekre gondoljunk.
És bár valóban tény, hogy nincsen normális hajléktalanellátó rendszer Magyarországon, de közben lakhatási programok sincsenek a nem utcán élőknek.
A bevont civil szervezetek emellett sokat segítettek a szervezésben is.
Csűrök azt is elmondta, hogy a Lakásmenet meg akarja szólítani a jövő évi önkormányzati választásokon induló politikusokat és szervezeteket is, hogy kampányukban és későbbi politikájukban képviseljék a lakhatás témáját.
„A lakhatási szegénység felelős lakáspolitikával enyhíthető. A közelgő önkormányzati választásokon követeljük a jelöltektől, hogy programjuk nyújtson érdemi válaszokat a jelenleg uralkodó lakhatási krízisre!
Olyan lakáspolitikáért tüntetünk, amely végre szolidáris a legszegényebbekkel, és érdemben tud reagálni a napról napra súlyosbodó lakhatási válságra”
– áll a sajtóközleményükben.
A menetet két nappal követő rendezvényen pedig szakpolitikai javaslatcsomagot tesznek le, amit a Lakhatási Koalíció dolgozott ki. Az ebben dolgozó szervezetek és szakértők már évek óta munkálkodnak az anyagon.
Szeretnék, ha minél többen eljönnének a beszélgetésre is, hogy minél többen elmondhassák a véleményüket. Most még nem késő az önkormányzati politikával foglalkozóknak sem, hogy a programjukba beemeljék a lakhatási minimum kérdését, és szívesen segítik azoknak a politikusoknak a munkáját, akik nyitottak erre. Ennek a javaslatcsomagnak az összeállítása nem a folyamat vége, hanem a kezdete, és szívesen leülnek tárgyalni az önkormányzatokkal, hogy valamilyen módon hatást tudjanak gyakorolni rájuk.
Egyébként már most is van példa ilyen együttműködésekre, nem csak Józsefvárosban. Az ULE például az I. és a II. kerülettel is aktívan együttműködik. A Budavári Önkormányzat az ő javaslataik alapján indította el nemrég a lakásügynökségét, ami előtt hosszasan egyeztettek a civilekkel, átvették tőlük azt a modellt, amit már korábban kidolgoztak. A tapasztalat egyébként az, hogy inkább az ellenzéki vezetésű önkormányzatok szoktak érdeklődést mutatni a téma iránt, mondja Csűrök Adél.
A Lakásmenet 2023. október 15-én (vasárnap) 15 órától indul a Nehru partról
(gyülekező 14 órától), majd a Kiskörúton át az Erzsébet térre vonulnak, ahol 17 órától hangzanak el a beszédek, melyben lakhatási szegénységben és hajléktalanságban érintettek, aktivisták és szövetséges szervezetek is felszólalnak. Az esemény műsorvezetője Tóth Jakab, a Partizán munkatársa.
A vasárnapi Lakásmeneten felszólalnak:
- Dósa Valéria – 1 Magyarország kezdeményezés
- Kovács Vera – Utcáról Lakásba! Egyesület
- Szegedi Dezső – A Város Mindenkié
- Schelb Béla – Utcáról Lakásba! Egyesület
- Shakkour Aram – Szikra Mozgalom
A menetet követően 18 órától a Blaha Lujza téri aluljáróban Kelemen Kristóf és Török Tímea (Paralel Alkotócsoport) az 1. Budapesti Köztéri Kortárs Művészeti Biennále keretében mutatja be Életvitelszerű című performanszát, amely az 1989-es hajléktalanok és szövetségeseik tüntetéséről emlékezik meg, ezután a Gólyában lesz koncert a Giliszta, valamint a hari_drama jóvoltából.
Október 17-én a Gödör Klubban pedig a Lakhatási Koalíció szervezetei tartanak beszélgetést 18:30-tól a Lakhatási Minimumról, itt mutatják be a közelgő önkormányzati választásokra készített javaslataikat. 20:30-tól a beszélgetés zárásaként a PUSH című filmet vetítik le.
Az idei Lakásmenetet támogató szervezetek:
- 1 Magyarország kezdeményezés
- ADOM Diákmozgalom
- aHang
- Amnesty International Magyarország
- Artemisszió Alapítvány
- Auróra
- A Város Mindenkié csoport
- Budapest Pride
- C8 – Civilek Józsefvárosért!
- Civil Kollégium Alapítvány
- Deviszont Közösségi Tér
- Egalipe Hálózat
- Első Kézből a Hajléktalanságról
- Extinction Rebellion
- Fedél Nélkül
- Gólya Presszó és Közösségi Ház
- Habitat for Humanity Magyarország
- Hallgatói Szakszervezet
- Heti Betevő
- Kontúr Egyesület
- Közélet Iskolája
- Lépjünk, hogy léphessenek
- Mérce
- Nők Egymásért Mozgalom
- Oltalom Karitatív Egyesület
- Periféria Központ
- Szakszervezetek Együttműködési Fóruma
- Szikra Mozgalom
- Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete
- Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete
- Szövetség a Közösségi Ingatlanfejlesztésért
- Társadalomelméleti Kollégium
- Transvanilla Transznemű Egyesület
- Utcajogász Egyesület
Fotók: Huszár Boglárka – A képek a 2022-es lakásmeneten készültek.
