A Magyar Nemzeti Cigányzenekar muzsikusok magánkezdeményezése, akik harminc éve azért választották a nemzeti jelzőt, mert meggyőződésük volt, hogy a cigányzene szerves része a magyar kultúrának, és képviseli is a magyar nemzetet. Hogy a cigányok, akik nélkül nem létezne magyar cigányzene, ezért mekkora elismerést kaptak, kapnak, ez már más téma.
Amikor Johan János prímással, az együttes vezetőjével beszélgettünk, kitért erre az ellentmondásos viszonyra is:
Mondhatjuk, hogy a mai cigányzenészek megkapják legalább az erkölcsi elismerést, de pénzt sokszor inkább külföldön kell keresniük; a lehetőségeik, amennyiben a hagyományos magyar cigányzenét játszanák, eléggé korlátozottak. Annak ellenére is, hogy a cigányzene az elmúlt századokban mindig jelen volt a magyar nép nemzeti és családi ünnepein. De ma
már nem tudunk sírva vigadni, pedig e muzsika színessége, érzelmessége, dallamossága vonzza a fiatalokat is,
ezt a palotanegyedi Cigányzene éjszakája és a Mátyás téri Cigány zenészek éjszakája is igazolja évről évre.
Johan János és a Magyar Nemzeti Cigányzenekar a műfaj gazdag örökségét kívánja bemutatni, minél inkább az eredeti formájában, nem keverik dzsesszel, világzenével, hogy így legyenek népszerűek. Áprilisban mutatkoztak be az újjászervezett zenekarral, és mint Johan elmondta, a kezdetleges marketing ellenére telt ház volt és nagy siker. Játszottak klasszikusokat, Brahms magyar táncait vagy Strauss-keringőket – a hagyományos cigányzenekarok sokféle zenével jártak mindig a vendég kedvébe –, és magyar nótákat, a cigányzene virtuóz darabjait is.
Most újra nagyszabású bemutatóra készülnek, a Prímások öröksége nyáresti nagykoncert július 27-én, hétfőn este 7-kor lesz a Vajdahunyad várában.
Johan János szerint a koncert legfontosabb üzenete egyszerű: „A hagyomány csak addig él, amíg vannak, akik újra és újra megszólaltatják. Mi nem megőrizni szeretnénk a magyar cigányzenét egy vitrinen belül, hanem elvinni az emberekhez.
Azt szeretnénk, hogy a fiatalok is átéljék azt az élményt, amelyet ez a zene jelenthet.”
A kérdés ma már nem az, milyen gazdag ez az örökség. „Ez az este nem nosztalgiaest. Nem emlékműsor. Nem múzeumi bemutató. Sokkal inkább az, hogyan tudjuk továbbadni azoknak, akik már egy egészen más világban nőnek fel.”
A Vajdahunyad vára számukra szimbolikus tér is: itt találkozik a múlt és a jelen. „A nyári égbolt alatt felhangzó hegedű, cimbalom és nagybőgő hangja egyszerre idézi fel a régi Magyarország zenei világát, és megmutatja, hogy ez a hagyomány ma is képes megszólítani a közönséget.”
A zenekar szólistái szenvedélyes zenészek, mondja Johan, akiknek muzsikájában jelen van a hagyomány és a virtuozitás is, ami ezt a műfajt mindig különlegessé tette: Vadász Károly Liszt-díjas cimbalomművész, Ökrös Jata László klarinétművész, Kovács Károly csellóművész és Bóni Zsolt, „a bőgő nagymestere”.
Ráadásként pedig jöjjön egy kis bulvárhír, amiről a Roma Sajtóközpont számolt be: Néhány napja a Ferrari F1-es pilótája találkozott a Magyar Nemzeti Cigányzenekar tagjaival. A 29 éves Charles Leclerc, aki jól zongorázik, a koncertjük után még cimbalmozni is beült a zenekarba.
Nyitókép: Huszár Boglárka
