Nem úgy tűnik, mintha hálásan adózna az utókor Bihari János emlékezetének. Utoljára 1927-ben és 1928-ban tartottak Bihari-emlékévet országszerte, halálának 100 éves évfordulóján, mégpedig nem roma szervezetek, pl. az Országos Rákóczi Szövetség.
1927-ben gyászmisét tartottak tiszteletére a Bakáts téri katolikus templomban. 1928-ban bronz mellszobrot kapott a Margitsziget déli részén ezzel a felirattal: „A magyar hősi-zene babérkoszorús költője. A Rákóczi-induló s a magyar verbunkosok halhatatlan muzsikusa”. A szobor 1944–45-ben elpusztult. (Vaszary László alkotása helyén, a Művészsétányon állították fel Radó Károly Bihari-mellszobrát 1969-ben – a szerk.) 1928-ban emléktáblát emelnek neki egykori belső-ferencvárosi otthona házának falán (Lónyay–Kinizsi sarok). 1928-ban egy Bihari Jánoshoz kapcsolódó operettet tűzött színpadra a Városi Színház A cigánykirály címmel, amelynek eseményei a Rákóczi-induló körül forogtak. 1928-ban Major Ervin zenetörténész terjedelmes életrajzi tanulmányt írt róla, amelyet a Zenei Szemle folyóiratban közölt, és önálló füzetként is megjelent.
Az idei évet – születésének 260. évfordulóján – az emlékének is szentelhették volna. Ám ma már nincs a köztudatban Bihari János munkássága, nincsenek cigányzenei szervezetek sem, akik őriznék és ápolnák a nagy elődök emlékét, mint a múlt században.
Bihari Nagyabonyban született muzsikus cigány családban, édesapja is hegedűs volt. Már 15 évesen saját bandát alapított, és nagy hírnévre tett szert a környéken. 1802-ben Pestre költözött és a legjelesebb zenészekből állította össze híressé vált bandáját. Bejárta a környező országokat, mindenhol kitüntetésekkel halmozták el. Nélküle nem volt hivatalos ünnepély, két koronázás alkalmával is ő muzsikált.
Bak Árpád művelődéskutató a Public Statues and Second Class Citizens című tanulmányában azt állítja, hogy a fenti folyamatok hatására jelentek meg Bihari János emlékezetéhez kapcsolódó elemek a Magyar Cigányzenészek Országos Egyesületének működésében. Ennek akkor a Józsefvárosban volt a székhelye, a Kis Salétrom utca 4. alatt.
1929-ben létrehozták a Bihari zeneiskolát a Kálvária tér 22-ben. Az egyesület új emblémát terveztetett, amelyen a margitszigeti Bihari-mellszobor sematikus rajza volt látható. 1930-ban az egyesület színpadi kelléknek használta a margitszigeti mellszobor gipszmásolatát azon a segélykoncerten, melyet a józsefvárosi stadionban szervezett. 1937-ben, halálának 110. évfordulóján megemlékezést tartottak a Margitszigeten, a szobor előtti tisztáson. A kutató szerint emiatt történt, hogy a hatóság, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa ugyanabban az évben titokban áthelyezte a szobrot a sziget főútvonala mellől egy eldugott part menti szakaszara. (A cigánytalanítás értelmében, mert Bihari Jánost magyar muzsikusként, a magyar zene képviselőjeként értékelték.)
Miért lenne fontos az emlékét ápolni, a hétköznapok részévé tenni? Már életében „Magyar Orfeusz” néven emlegették a világhírű cigány muzsikust, aki a verbunkos stílus egyik legnagyobb képviselője volt. Szőnyiné Szerző Katalin a Zenei Lexikonban a Verbunkos címszó alatt írja:
„A verbunkos zene néphez közelebb álló stílusában alkotott maradandó értékű kompozíciókat. Számos művéről ma már kimutatta a zenetudomány, hogy zenei anyagában a korabeli népdalok hangszeres változatára ismerhetünk. Bihari művészetének egyik legnagyobb jelentősége épp az a magyar zene történetében, hogy a verbunkos új műzenei stílusát más műveiben is tudatosan kötötte össze a kuruc korszak emlékeivel, zenei tradícióival. Ily módon, mint egyik méltatója, Major Ervin megállapítja: »A verbunkos zene az ő keze alatt válik igazán reprezentáns nemzeti muzsikává […] Az ő dallamaiban üti meg a nagyvonalú pátosznak, hősi lírának azt a magával ragadó ittasult hangját, amely a 19. sz. magyar romantikus zenéjének mindvégig alaphangja és eszményképe maradt.«”.
Liszt Ferenc és Ludwig van Beethoven is elismerte Bihari zenei tehetségét.
