Romák, három gyerekkel és kutyával. Balogh Aranka és családja ezekkel a paraméterekkel keresett lakást Józsefvárosban. Sokszoros hendikeppel indultak, a lakástulajdonosok preferenciái között ritkán szerepelnek a fentiek. „Találtunk a Nagyfuvaros utcában egy háromszobás lakást. A férjemmel be kellett mutatnunk a munkaszerződésünket. Én akkor az egyik minisztérium munkatársa voltam, diplomás közalkalmazott, mégis hat hónapra előre kellett fizetnünk. Miután megkötöttük a szerződést és beköltöztünk, a tulajdonos rendszeresen feljárt a lakásba, sokszor előre nem egyeztetett időpontban is. Ezt abból gondolom, hogy egyszer megjegyezte, nem kéne egész napra otthagyni a mosatlan edényeket a konyhában, és be is kellene ágyazni.”

Balogh Arankának nem ez volt az első rossz élménye az albérletpiacon, egyetemistaként még nehezebb volt a boldogulás. Gyerekei nem voltak, de egy keresetből éltek a férjével. Sorozatosan utasították vissza őket a lakástulajdonosok. Végül egy dohos, sötét, alagsori lakást adtak ki nekik.

Az Arankáéhoz hasonló történeteket erősíti az a tavaly januárban, kétezer főn végzett országos kutatás, amiben az alanyok lakáshirdetésekre jelentkeztek sms-ben. Az üzenetek egy részében szerepelt az is, hogy „Szeretném hozzátenni, hogy roma származású vagyok”, míg a másikban ilyen kitétel nem volt. Ezután a CEU és az ELTE munkatársai megnézték, mely esetekben volt lehetőség arra, hogy az érdeklődők személyesen is megnézzék a lakást.

A diszkrimináció rendszerszintű probléma, ami kihat a lakhatásra is, mondta Szénási Szilvia, a Józsefvárosban működő Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány vezetője. Ők is számos alkalommal találkoznak nehéz helyzetben lévő fiatalokkal. Többségében egyetemistákkal dolgoznak, akik nem azért találnak nehezen kiadó lakást, mert nem fizetőképesek, hanem mert elutasítják őket. Sokszor el sem jutnak a személyes találkozóig, már a telefonálásnál lemorzsolódnak, amikor egy cigánynak tűnő vezetéknéven mutatkoznak be.

Az alapítványnak is van negatív élménye. „Három-négy éve kerestünk irodát az alapítványnak és annyira nem találtunk, hogy végül ideiglenesen a H13-ban kaptunk helyet. Volt ingatlanos, aki megmondta, a tulajdonos kikötötte, hogy mi, roma alapítványként nem mehetünk oda, mert sok lesz a járkálás. Amíg kerestünk, végig bizonygatnom kellett, hogy mi egy fizetőképes, 15 éves múlttal rendelkező, Europa Nostra-díjas szervezet vagyunk. Rendkívül kellemetlen volt.”

Szénási Szilvia szerint lehet a tulajdonosoknak rossz tapasztalata, de létezik egy kollektív rasszizmus, ami mindenkit ugyanúgy sújt, ha cigány. Rossz tapasztalat nélkül is van félelem attól, hogy ezek az emberek nem fognak fizetni, túl hangosak, ha pedig gyerekük is van, akkor nem lehet majd kiköltöztetni őket. „Amikor szociális munkásként dolgoztam, volt egy ötgyerekes családunk. Szinte lehetetlen volt, hogy albérletet kapjanak. Önmagában öt gyerekkel is nagyon nehéz albérletet találni, de cigány családnak ez halmozottan nehéz. A tulajdonos kegyén múlik minden.”

„Nem csak a romákkal, az Európai Unión kívülről érkezőkkel szemben is előítéletesek a lakástulajdonosok, például

– erről már a huszonhárom éves ingatlanközvetítői tapasztalattal rendelkező Sándor Viktória beszélt lapunknak. Jelenleg a Magyar Ingatlanközvetítők Országos Szövetségének egyik vezetője és az Etikus Ingatlanos Közösség védnöke. „A nem uniós országból érkező állampolgárokat – gondolhatunk itt amerikaiakra is – bonyolultabb felelősségre vonni, ha megszegik a bérleti szerződés bármely pontját, és nehezebben behajtható, ha nem fizetnek. De sok esetben a kulturális különbségek miatt is idegenkednek a tulajdonosok.”

Sándor Viktória szerint nem hálás feladat ingatlanközvetítőként bérbeadással foglalkozni, mert ütközőfalként szolgálnak a tulajdonos és a bérlő között. „Tulajdonosi elvárás, hogy az ingatlanközvetítő jó gazdaként mérje fel az ingatlanba beköltözőket, de ez képtelenség. Mindenki a jó arcát mutatja, amikor valahová beköltözik, és utána derül ki, hogy ő valójában milyen ember.” Mégis vannak intő jelek, amiket a tapasztalt ingatlanközvetítő észrevesz.

Ilyen például a stílus és a pontosság. „Ha valaki hellókával köszön, vagy azt kérdezi: mennyi az annyi, az sokat elárul, de ha egy fél órát késik, már megköszönöm, oda se jöjjön, mert nem tiszteli más idejét.” Az sem jó jel, ha valaki dohányzik. „Egyszer a Rákóczi úton kezeltem egy lakást, éppen a megbeszélt találkozóra igyekeztem, amikor már messziről megláttam, hogy az érdeklődők a kapu előtt állnak és dohányoznak. Amikor rákérdeztem, azt mondták, csak az utcán dohányoznak. Biztos voltam benne, hogy a harmadik emeletről nem fognak lejárni, főleg nem mínuszokban.”

Az ingatlanközvetítő tapasztalatai szerint a tulajdonosok elsődleges célja az állagmegóvás. „Ezért tartanak a kisállatoktól, mert a négylábúak szétkaparhatják az ajtófélfát, vagy az egyetemistáktól, mert ők buliznak, és az nemcsak hangoskodással járhat, hanem károkozással is.”

Sándor Viktória a romákkal szembeni előítélettel is találkozott. Néhány éve éppen Józsefvárosban volt egy ilyen esete. „Úgy mutatkozott be telefonon, hogy jómódú cigány ember, aki azért keres lakást a családjának, mert építkezik, és fontos neki, hogy a családját megfelelő környezetben tudja. Azt mondta, nem azért keres lakást, hogy romboljon vagy lelakja, hiszen egy év múlva felépül a saját háza a XVI. kerületben. Nem adta ki neki a tulajdonos. Összeszorult a torkom, szívem szerint találkoztam volna vele.”

Az ingatlanközvetítő szerint

Érdemes közjegyzővel hitelesített kiköltözési nyilatkozatot írni, a szerződésben pedig rögzíteni, hogy a bútorokban vagy a lakásban keletkezett kár a bérlőt terheli. Mielőtt megköttetik a szerződés, ajánlólevelet is lehet kérni korábbi bérbeadótól.

Nyitókép: Huszár Boglárka