A 90-es évek közép-kelet-európai kortárs művészeti életébe nagyrészt a Soros-alapítvány hálózata lehelt új életet. Ezek a centrumok pótanyaintézményt jelentettek a rendszerváltás utáni kulturális vákuumban, ahol sem a piac, sem az állam nem volt felkészülve a kísérleti-kritikai művészet finanszírozására. Az évtized végére a Soros-központok kivonultak a régióból, ebbe a résbe lépett az Erste Alapítvány; így születhetett meg a cseh, szlovák, osztrák, és 2006-ban a magyar tranzit is, majd 2012-ben a román tranzit csoport 3 városban – hálózatot alkotva, egymástól függetlenül, de közös értékrend szerint működve.

Hegyi Dóra, a tranzit.hu alapítója a Ludwig Múzeumból érkezett, amelyet akkoriban inkább a nemzetközi utazó kiállítások átvétele jellemzett, mint az innováció. Hegyi Dóra még ott indította el a kis.terem nevű új projekteket kezdeményező programot. A tranzit.hu ezzel szemben egészen mást kínált kritikai blogjával, ami kiállításkritikák helyett interdiszciplináris megközelítésben foglalkozott a kultúrával – volt benne dizájn, építészet, aktivizmus, személyes hang. Emellett szabadiskolát is működtetett, ahol a kortárs művészet elmélete és gyakorlata volt tanulható. Akkoriban a Képzőművészeti Egyetemen és az ELTE-n ilyesmi nemigen létezett. „Sem kurátorként, sem művészként nemigen találkozhattál nemzetközi kortárs művészettel az oktatásban” – fogalmaz Hegyi Dóra.

A művészeti programon túllépve a civil szervezetek kontrolláló funkciójához hasonló szerepbe került, amely felhívja a figyelmet a hiányosságokra, és igyekszik gyakorlati javaslatokat tenni. Így 2013-ban a tranzit.hu is része volt a művészeti intézmények függetlenségére reagáló civil csoportok által indított polgári engedetlenségi akcióknak. A stabil anyagi háttér sokat jelentett: nem függtek a hazai közpénzektől, így a függetlenség megélhető volt, nem kellett mérlegelni, milyen mondanivalót engedhet meg magának a szervezet.

A mostani jubileumi nap helyszíne a Józsefvárosi Múzeum volt, nem véletlenül. A tranzit.hu az elmúlt évek során egyre erősebb gyökereket eresztett a VIII. kerületben, miután a Práter utcában elindult az általuk megálmodott Lehetőségek tere, amely egy oktatási-kulturális kezdeményezés és egyfajta inkubátor. Egy tér, ahol nemcsak a munkatársak projektjei valósulnak meg, de a résztvevők is hozhatnak ötleteket, és számíthatnak arra, hogy teret és segítséget kapnak a megvalósításhoz. „Úgy éreztem, hogy a fiatalok felé kell fordulni, mert őket tényleg teljesen elnyomja ez az iskolarendszer” – mondja Hegyi Dóra.

A szakmai nap konkrét tematikus fókuszába a köztér került. A közterületek egyre inkább vitatott zónák – az autoriter politika, a privatizáció, a városfejlesztés vagy épp a háború formálja őket. A tranzit.hu idén köztéri művészeti projektet indít Józsefvárosban, az évforduló jó apropó volt, hogy vitát nyissanak a kortárs művészet és a köztér viszonyáról. Magyarország mellett Szlovákiából, Romániából, Szerbiából és Ukrajnából is érkeztek résztvevők, és arról cseréltek tapasztalatot, hogyan reagál minderre a művészet és a civil kezdeményezések.

A részvételiség a józsefvárosi közéletben sokat emlegetett fogalom. A tranzit értelmezésében ez azt jelenti, hogy a látogató nem szemlélő, hanem résztvevő; a kultúra nem egy kirakatban elhelyezett tárgy, hanem közösen formálható szövet. A Józsefvárosi Múzeummal kialakult együttműködés ebből a szempontból is természetes: a múzeum programjai a helyi közösség emlékezetéhez kötődnek, a tranzit szomszédsági múzeumprojektje – amely nem tárgyakat, hanem történeteket gyűjt – szintén ebbe az irányba mutat.

Ha az ellenállás volt az elmúlt időszak szervező elve, vajon mi jön most, a politikai kontextus megváltozásával?

– vallja Hegyi Dóra.

A jubileumot egy, a tranzit elmúlt 20 évét bemutató kötettel is megünnepelték, ami az ISBN+ kortárs művészeti könyvesboltban lesz kapható.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf