Új szakaszába lépett a VIII. kerületben működő Átlátszó és a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) közötti jogvita: a hivatal fellebbezett a Fővárosi Törvényszék elsőfokú, nem jogerős ítélete ellen – írja az Átlátszó. A bíróság tavaly decemberben marasztalta el az SZH-t, mert
bizonyítékok nélkül tett súlyos állításokat a szerkesztőségről és a lap munkájáról,
miszerint külföldről finanszírozzák, és hírszerzési, dezinformációs tevékenységet folytat.
A bíróság tehát minden pontban az oknyomozó portálnak adott igazat, és kimondta: a hivatal megsértette a lap jó hírnevét azzal, hogy valótlan állításokat tett róla. Az elsőfokú döntés értelmében a hivatalnak sérelemdíjat kellene fizetnie, valamint bocsánatkérésre és helyreigazításra is kötelezhető.
A Lánczi Tamás vezette hivatal azonban vitatja az ítéletet. Fellebbezésükben azt állítják, hogy a bíróság túllépte a hatáskörét, és egyfajta „árnyékpert” folytatott le. Szerintük a felperes a személyiségi jogi eljárást arra használta, hogy bírósági úton kényszerítse ki a hivatal jelentésének tartalmi felülvizsgálatát.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal a fellebbezésében továbbra is amellett érvel tulajdonképpen, hogy a bíróság nem vizsgálhatja a jelentéseiben szereplő állítások valóságtartalmát. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság „tévesen értelmezte” az Alkotmánybíróság arra vonatkozó döntését, miszerint az SZH-nak el kell küldenie az érintett szervezetnek a róluk szóló jelentést még annak publikálása előtt (nem küldték el), ezért elsődlegesen a per megszüntetését kérik.
Az Átlátszó szerint azonban az Alkotmánybíróság határozata kifejezetten rögzíti: az SZH-nak igenis el kell küldenie a jelentést a vizsgált szervezetnek, és ha az vitatja az abban foglalt megállapításokat, mert sértik a jó hírnevét,
akkor bírósághoz is fordulhat.
Az Átlátszó érvelése szerint tehát a hivatal ezzel sem tartotta be a saját működésére vonatkozó szabályokat, amit az SZH azzal indokolt, hogy a szerkesztőség „elzárkózott az érdemi kapcsolattartástól”. Az Átlátszó ezt ironikusan úgy értelmezi: a hivatal lényegében arra hivatkozik, hogy egy
„minden befolyástól mentes” szerv azért sértett törvényt,
mert a vizsgált fél viselkedése befolyásolta.
A lap szerint az ügy kulcsa ráadásul nem is maga a jelentés, hanem egy abból készült, közpénzből hirdetett videó, melyet már perelhető tartalomnak tartanak. Az SZH által készített jelentés alapján készült videóban olyan kijelentések hangzanak el, minthogy a lap visszaél a közérdekű adatokkal, hírszerzési és dezinformációs tevékenységet folytat, és döntően külföldi finanszírozással működik, ezekről az állításokról állapította meg a bíróság, hogy valótlanok.
Az SZH érvelése szerint az Átlátszó által kifogásolt tartalom csupán közfeladatuk ellátásának része, ezért nem perelhető. Szerintük a személyiségi jogi per keretei
nem alkalmasak arra, hogy a bíróság felülbírálja
a hivatal saját fogalomrendszerét és vizsgálati megállapításait.
A hivatal szó szerint úgy fogalmaz, hogy „az elsőfokú bíróságnak tudatosítania kellett volna, hogy felperes alaptalanul támadja mind e vizsgálati megállapításokat, mind a Szuvtv. fogalomkészletét […] A jogszabályok felülvizsgálatára nem a rendes bírósági fórumoknak, hanem kizárólag az Alkotmánybíróságnak van jogköre”. Az Átlátszó ironikus kommentárja szerint ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a hivatal úgy tekinti a Facebook-videót, mintha azok jogszabályok lennének, amelynek felülvizsgálatát csak az Alkotmánybíróságtól lehet kérni.
A hivatal másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az Átlátszó keresetének elutasítását, harmadlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését kéri arra az esetre, ha a bíróság a hivatal perelhetőségét mégis megállapítja. Álláspontjuk szerint „az elsőfokú bíróság lényegesen megsértette mind a vonatkozó eljárási-, mind az anyagi jogi szabályokat azzal, hogy érdemben nem vizsgálta, hogy a kifogásolt közlések
nem tényállításnak, hanem valós tényekből levont
jogszerű vizsgálati következtetéseknek minősülnek.”
Az elsőfokú bíróság ezzel szemben kimondta, hogy az állami szervek nem hivatkozhatnak arra, hogy bármely közlésük csupán a véleménynyilvánítási szabadságuk gyakorlása lenne, mivel a véleménynyilvánításhoz való jog célja az államhatalommal szembeni egyéni és szervezeti szabadság biztosítása – érvel az Átlátszó. A hivatal saját értelmezése szerint azonban a Facebook-videó közzététele egyszerre volt véleménynyilvánítás és közfeladat-ellátás –
„látszik, hogy még ők sem teljesen egységesen értik szerepfelfogásukat”
– kommentálja fanyarul az Átlátszó.
A hivatal hosszan idéz tudományos művekből és jogtörténeti elméletekből, például Arisztotelésztől, hogy alátámassza, miért nem kell az állami szervnek bizonyítania közlései valóságtartalmát. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság
„erőltetett dichotómiába rendezte a különböző nyilatkozatok fajtáit”,
és figyelmen kívül hagyta, hogy a hivatal a törvényben előírt absztrakt fogalmak, úgynevezett „intézményi tények” alapján értékeli az eseményeket, nem nyers tényeket. A hivatal továbbá sérelmezi, hogy a bíróság a „dezinformáció” fogalmát az Magyar Értelmező Kéziszótár definíciója alapján határozta meg, miközben az Európai Bizottság COM(2020) 790 final közleményére hivatkozva szerintük létezik annak jogi definíciója, amely szerint a dezinformáció „hamis vagy félrevezető tartalom, amelyet megtévesztés vagy gazdasági/politikai haszonszerzés céljából terjesztenek, és amely kárt okozhat a nyilvánosságnak”.
Az Átlátszó jelezte, hogy nem értik a különbségtételt, „a Bizottság közleménye az általunk, az elsőfokú bíróság, illetve
az értelmező szótárak által meghatározottakkal egybevág,
ahogy a magyar nyelvhasználattal is, a hivatal tanúja a perben pedig egyetlen olyan alkalmat sem tudott azonosítani, amikor az Átlátszó valótlant állított volna”.
A hivatal a fellebbezésében azzal is érvelt, hogy az Átlátszó által kifogásolt jogsértő magatartás – a videók közzététele – „befejeződött”, és nem bizonyított, hogy az elkövető újra jogsértő módon lépne fel. Azonban a hivatal még a számukra elmarasztaló ítélet kihirdetésének napján is úgy fogalmazott Facebook-oldalán, hogy „a Szuverenitásvédelmi Hivatal fenntartja minden, a honlapján közzétett jelentése alapján korábban tett megállapítását. Az Átlátszó egy külföldről finanszírozott politikai nyomásgyakorló szervezet, amely sajtóterméknek álcázza magát. Az Átlátszó külföldről finanszírozott tevékenysége sérti Magyarország érdekeit, és veszélyezteti nemzeti szuverenitásunkat.”
Az Átlátszó szerint ez a nyilatkozat rávilágít a hivatal következetlenségére: miközben a per tárgyát képező állításokat újra közzéteszi, arra hivatkozik, hogy nincs szükség további eltiltásra – így a jogsértés megismétlését maga a hivatal demonstrálja.
Az ügy másodfokon folytatódik április 30-án.
