Az önkormányzat, mondhatni, feltalálta a meleg vizet azzal, hogy létrehozta Józsefvárosi Jazz Fesztivál intézményét. A számolatlan mennyiségű kiváló muzsikust szállító városrészben mintegy magától értetődő ötlet volt ezen rendezvény megszervezése, eleddig mégsem volt ilyenünk, és ha már lett, örvendésünknek nem is szabhat határt semmiféle egyéb körülmény. Olvassák hát Gökhan Ayhan helyre kis beszámolóját az immáron harmadik alkalommal „megrendezésre került” hagyományteremtő rendezvényről!
Szerencsére nemcsak önkormányzati programok gazdagítják a kerület kultúráját (ezekből idén is volt számos, gondoljunk csak a civil és kulturális szereplőknek szóló kedvezményes helyiségbérlet pályázatokra, a Téri Dallamok programsorozatra, a Cigányzene Éjszakájára – hirtelen ennyi jutott eszünkbe), hanem magán kezdeményezések is: az egyik ilyen örvendetes fejlemény a kiváló zenész, gitáros Snétberger Ferenc iskolájának Bacsó Béla utcai megjelenése, melyet júniusi cikkünkben mutattunk be.
A kultúra fogalmába sok minden beletartozik, nemcsak a magas létezik, hanem a szórakoztató is, melyet lehet ihletetten, tehetséggel, avagy igénytelenül is művelni. Szenes Iván slágerszerző életműve kétségtelenül ez előbbi kategóriába tartozik, az évről évre megrendezett emlékesteken természetesen a Józsefváros újságnak is jelen kell lennie – mindig.
Ha már igénytelenség, nem szabad álszenten eltolni magunktól annak a kárörömnek elégtételt adó érzületét, mely akkor fog el minket, amikor olyan produkció befogadására van alkalmunk, mely mindenféle művészi/szakmai sztenderdnek alámegy. Kulturális katasztrófaturizmus ez, ilyenkor röhögve-hitetlenkedve szemléljük az igénytelenség és hozzá nem értés féktelen tobzódását, felháborodással vegyes értetlenkedésünk kiventillálása pedig alapszükséglet, jólesik. Most egy ilyen filmszörnyről szóló kritikánkat emlegetnénk fel újra, a Radics Béla gitárhősről szóló alkotás minden bizonnyal a magyar filmgyártás egyik Marianna-árka.
Egy szomorú fejleményt is meg kell említenünk zárásképpen, idén novemberben meghalt Palotai Zsolt, azaz Dj Palotai, a hazai progresszív elektronikus tánczenei kultúra talán legfontosabb alakja. Az egyik utolsó interjút lapunk készítette vele halála előtt egy hónappal, amiben meglehetősen keserű szavakkal ostorozta a hazai és nemzetközi közállapotokat. Mondhatjuk, a helyzet azóta sem változott, mivel nincs rá oka, csupán annyi történt, hogy Zsolt már nincs köztünk.
Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf
