„Amikor délutánonként, a napközi elején lejövünk a ligetbe, Sarolta néni először fagyizni visz minket. Két forintot szoktak rá adni a szüleim. A kis fagyizó mindennap nyitva, de azért nagyon kell drukkolni, hogy Viola néni ne csak citromfagyit csináljon. Sarolta néni most arrébb beszélget egy piros padon, a szovjet emlékmű betonoszlopa eltakar minket. Nem tudom, hagyná-e, hogy ezt a macskát bámuljuk. Kandúr lehetett, mert óriási nagy, ahogy így elterül. Fáradhatatlanul nyüzsögnek rajta a kékhátú döglegyek. Szinte teljesen betakarják azt a hosszú vágást, ami szétnyitja a hasát…” – Nattán-Angeli Nóra írása.
„Szándékosan nem lájkolni neked nagyon tetsző fotókat. Érdekből lájkolni neked nagyon nem tetsző fotókat. Gyűlölni szeretőd szép feleségét. Barátkozni szeretőd csúf feleségével. Késésben lenni, és magadban anyázni a trolira felszálló kerekesszékesre. Belepisilni a meleg vizes medencébe…” – Szaniszló Judit írása.
„Egy idő után, akarjuk vagy sem, az apánkra kezdünk hasonlítani. Vagy az anyánkra. Nem tudjuk, pontosan mikor. Nem vesszük észre, hogy már hasonlítunk. Egy idő után. Amikor már nem is küzdünk ellene, amikor már kezdenénk elfelejteni, hogy küzdenünk kellene. Hogy olyanok legyünk, mint az apánk…” – Nagy Gerzson írása.
„Az elkövető szociológiai profiljára Lakó1 az ételek árszintjéből próbál következtetni: nem főz, készen vesz ételt (vagy ilyet vesznek neki), és jórészt olcsó élelmiszereket fogyaszt. De nem csak. Vagy az óriás Milka még olcsó? A STÜHMER Milk Chocolate filled with plum cream olcsó? Semmi sem olcsó. Lakó1 összevethetné a bűnjeleket a közeli élelmiszerboltok kínálatával, annyival is beljebb lenne, tudná, hol vásárol az elkövető – vagy hol vásárolnak neki…” – Baróthy Zoltán írása.
„Meglepően ritkán kísértették meg, ritkán találkozott kígyókkal és Évákkal, néha egy-egy pénztároslány rámosolygott, régen ilyenkor reményteljes mosollyal próbált válaszolni, de aztán inkább átszokott az önkiszolgáló pénztárakhoz – az nem mosolyog…” – Tóth Richárd írása.
Nyitókép: Freepik
