Józsefvárosnak van klímaterve, zöldudvar-programja, zöld közlekedési koncepciója. Ezekből sok minden megvalósult, látszanak már az eredmények is. Van, amikor az önkormányzat önállóan fejleszt, van, amikor támogatást nyújt házaknak, közösségeknek, és olyan is van, amikor teljesen önerejükből valósítanak meg dolgokat a polgárok. Ami azonban jellemző, hogy zöld fejlesztések nincsenek közösségi részvétel nélkül, mert a helyben élők tudják legjobban, milyen környezetben szeretnének élni, de azért is, mert az aktív közreműködésük, részvételük nélkül nem is lehet eredményesen fenntartani ezeket.

Az év zöld slágere a komposztálás volt. Lényege, hogy a szerves hulladékot termőfölddé alakítjuk, növényeket éltető anyaggá, ami nélkül nincs gazdag zöld környezet. A C8 Civilek Józsefvárosért Egyesület szervezett pikniket a Losonci téren, ahol a lakókkal raklapból és geotextilből építettek komposztálót. A helyiek ezek után önálló csoportot alakítottak a komposzt gondozására, és maguk viszik tovább a kezdeményezést.

Az Auróra Közösségi Ház körül is alakult egy lelkes komposztkészítő csoport, aminek egy három évtizede Budapesten élő amerikai, Mark Richards a komposztmestere. Klímakertet hoztak létre egy volt parkolóban, ami 150 féle növénynek, valamint rovarok, madarak sokaságának ad otthont. Ők az önkormányzattól teljesen függetlenül működnek.

Az Auróra klímakert koncepciója eléggé különbözik a közösségi kertek és a pihenőkertek szokásos megközelítésétől, hagyják a kertet magától fejlődni, a természet jelzéseit követik, és nem haszonkertet, hanem egyfajta őserdőt hoznak létre, ami a leghatékonyabban csökkenti a klímaváltozás hatásait a városban.

Mára a bőrünkön is érezhető a klímaváltozás. Okai sokfélék, s míg tönkretenni a természet egyensúlyát lehetett tudás nélkül is, helyreállítani már nem lehet szakismeret nélkül. A néhány új természetközeli pihenőkertünk, mint a Tolnai-kert, ezért nemcsak kellemes környezet, de afféle tanulóhely is. Nyáron faismereti túrát szervezett a Rév8 és a C8, ami a Tolnai-kertből indult és a Csarnoknegyed fáit vizsgálta meg közelebbről.

Tavasszal pedig madárles túra indult a Tolnai-kertből, ami azzal a meglepő felfedezéssel zárult, hogy nemcsak ember él a kerületben, hanem számos madár és egyéb vadállat is, akiket eddig nem ismertünk és ezért nem is ügyeltünk rájuk.

Szinte mindenki tanult biológiát az iskolában, megtudta, hogy van egyszikű és kétszikű, egynyári és évelő, de a városi gyerekek (és felnőttek) csak képről és könyvből ismerik a természetet, jó ha egy-két fát meg virágot meg tudnak különböztetni. A Vörösmarty Gimnáziumban nem elégedtek meg a száraz elmélettel, és bevitték a növényeket és madarakat az iskolába, ahol a diákok nevelik őket, így közelről láthatják, milyen is a természet valójában.

És persze vannak néhányan, akik mindent megtesznek biztatás nélkül is, hogy egy kis zöld legyen körülöttük. Egy idős hölgy az erkélyén hozott létre oázist a Leonardo utcában, egy Szentkirályi utcai lakóközösség pedig az udvart és a függőfolyosókat változtatta kertté.

Alakult új közösségi kert is az idén. Erről kétféle nézőpontból is beszámoltunk.

Végül pedig idézzük fel, mi fontosat mondtak ez ügyben idén a kerület vezetői és egy helyi szervezésű konferencia tudós résztvevői.

Nyitókép: Természetközeli állapotban tartott zöld udvar a Bródy Sándor utca 17-ben – Fotó: Huszár Boglárka