Gyakran éri az a vád a muzsikus cigányokat, hogy noha megengedhetnék maguknak, gőgösségükben mégsem gondolnak népük szűkölködőire, az ínségben élőkre, az éhezőkre, akik a szeretet ünnepét adományok nélkül ugyanolyan üres gyomorral élnék meg, mint bármelyik hétköznapot. Ez a vád is csak egy sztereotípia a sok közül. Rigó Buffó Dávid és felesége, Rigóné Molnár Ágnes az erdélyi Székelyhíd városának nyomorban élő cigányai számára kezdtek el gyűjtést szervezni a Facebookon.
Rigó Buffó Dávid az egyik legnevesebb prímás, id. Járóka Sándor unokája, édesapja pedig Buffó Rigó Sándor, a 100 Tagú Cigányzenekar vezető prímása volt hosszú éveken keresztül. Dávid hangszere is a hegedű, bár ma már inkább a vállalkozásait vezeti a feleségével együtt.
Dávid gyerekkori barátja – a nevét nem kívánja a nyilvánosság elé tárni – hívta fel a figyelmüket még novemberben a székelyhídi romák embertelen körülményeire. Akkor a barátjuk mikulásra gyűjtött cipősdoboznyi ajándékokat az ott élő gyermekek számára.
A helyzetüket illusztráló fotók
afrikai szegénységhez mérhető állapotokat ábrázoltak, csöpp gyermekeket szívfacsaró helyzetben.
„Leszakadt a szívem, a képek láttán” – mondta Dávid is, Ágnes is. Jó néhány, cipősdoboznál jóval nagyobb méretű kartont töltöttek meg és ajándékoztak számukra. (Itt olvashatnak a székelyhídi helyzetről a hvg.hu A nyomor széle blogjának posztjában.)
Úgy gondolták, ennél jóval nagyobb mértékben szeretnének segíteni, és barátjukon keresztül felvették a kapcsolatot a két ottani keresztény gyülekezet vezetőjével Hendre Erzsébettel és Hamza Józseffel.
Ágnes és Dávid ismerőseik, rokonaik körében hirdették meg a karácsonyi adománygyűjtési akciójukat.
„Szabályosan bezsongtunk mind a ketten, hogy valami hasznosat tehetünk. Úgy voltunk vele, ha hatvan cipősdoboz összejön, már sikeresek leszünk. Várakozáson felül, három teherautó telt meg élelmiszerrel, játékokkal, ruhaneművel, tisztasági szerekkel, még originál férfiparfüm is volt benne.”
Az első nagyobb adomány Érdről érkezett, cigány családok fogtak össze, és nagyobb részt vadonatúj ruhákat hoztak mindenféle méretben, de jöttek adományok külföldről, Ausztriából, Olaszországból is, vidékről, egy kis településről, Gávavencsellőről is postáztak, egy írónő Solymárról jött be csak azért, hogy tíz kilónál is több konzervet küldjön nekik.
Muzsikus cigány lányok, egy testvérpár is adakozott tartós élelmiszert, csecsemőknek, kicsiknek tisztálkodási szereket, pelenkát. Roby Lakatos és más zenészek úgyszintén hozzájárultak nem is kevéssel a gyűjtéshez. Két helyszínen várták az adományokat Dávidék, a menyasszonyi ruhát árusító boltjukban és egy üzlethelyiségben a Leonardo da Vinci utcában.
„Többen figyelmeztettek – mintha nem tudnánk róla -, hogy itthon is élnek nyomorban, nekik is gyűjtsünk, de az már meghaladta volna a fizikai képességünket. így segítségül hívtam az egyik hívő ismerősömet, most ő szervezi az itthoni rászorulók számára az ajándékozást.”
„Tudom, hogy ezek az adományok csak ideig-óráig oldják meg a gondjaikat, tudom, hogy tüneti kezelés és rendszerszintű változásra volna szükség. De azt sajnos én nem tudom megvalósítani. Így arra gondoltam, hogy tavasszal, húsvétra bérelek egy hűtős teherautót, amit húsáruval szeretnék megtölteni, s azt kivinni hozzájuk. A családjainkban nagyon büszkék ránk, besegítettek ők is, ki mivel tudott. Elmondhatatlanul jó érzés.”
