Feleségemmel és kislányommal mentem el a Lehetőségek tere hétvégi kenyérünnepére, ahol a dagasztás ürügyén végül vakaróról, kovászról és rég elfeledett gyerekkori ízekről esett szó. Mert a kenyér már jóval azelőtt összehoz minket, hogy a sütőbe kerülne.

A legendás „pesti srác”, valamint Jean-Pierre Pedrazzini fotós és Tóth Ilona orvostanhallgató mellszobrait a Tűzfalon túl civil csoport 2025. október 23-án fáslival tekerte körbe. A közösségi alkotás az empátia és a gyógyítás nyelvén szólt: a hivatalos emlékműveket emberivé, érinthetővé tette, jelképesen megidézve a sebeket, az emberi bátorságot és a gondoskodást.

„Lehetetlen tudni, mi történt volna, ha már akkor tudjuk az igazságot, ha bármikor máskor tudjuk az igazságot, ha valaha tudjuk, mi az igazság. Valószínűleg nem történik semmi másképp. Apánk ugyanúgy erősnek mutatja magát, megőrzi a méltóságát az utolsó pillanatig, amikor már minden elveszett.”

Hága Antónia egykori országgyűlési képviselő, roma aktivista máramarosi nagymamájának elbeszélései alapján ír valóságon alapuló történeteket. Jelenleg az anyag kiadásán dolgozik, több közülük már megjelent. A történetek a máramarosi muzsikus cigányok életét mutatják be. Az itt következő is egy ezek közül.

Pierre Nora, az emlékezetkultúra történésze mondja valahol, hogy olykor mintha túl sokat emlékeznénk. Ez Magyarországra speciel igaznak tűnik, de hozzáfűzném, hogy a sok jelző mellé még egy kívánkozik, az, hogy rosszul.

Magyarhonban a cigányok első csoportjai a 15. században jelentek meg. Már Mátyás király igényt tartott a szolgálataikra, és 1487-ben menlevelet is adományozott számukra. Mesék is őrzik a cigányok és Mátyás király találkozását, mint a Névnapi jóslat című magyar és a Mátyás király meg a szállásadó cigányok cigány népmese. Ez a hatszáz éves együttélés, közös történelmi sors vajon mennyire látható az ország közterein? A Tom Lantos Intézet megbízásából ennek járt utána három kutató: Bogdán Péter, Molnár István Gábor és a néhai Setét Jenő.

Lehet-e tartósítani a múlt és a jelen ízeit a jövő generációi számára? Hasonlóan kötődünk-e emlékeink ízeihez, mint a tárgyakhoz? Ugyanannak a süteménynek a megkóstolásakor hasonló gyerekkori emlékek ugranak-e be mindenkinek? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Góg Angéla kutatásaival, amikből most kiállítást tekinthetünk meg az Onyx étteremben, október 8-tól 17-ig.