Nemcsak Magyarországon jellemző, hogy közterületet többnyire férfiakról neveznek el. Egy-egy párizsi sétán számomra is kiderült, ott sincs ez másképp. Ha pedig női nevet kap egy utca vagy tér, akkor gyakran mitikus személyről nevezik el, például Marianne-ról, aki A Szabadság vezeti a népet című festmény fiktív alakja. A kétszeres Nobel-díjas Marie Curie-ről is úgy neveznek el utcát Párizsban, hogy kevésbé híres férjével közösen osztozik a néven.
Józsefváros már évek óta igyekszik tenni a macsó szemlélet és gyakorlat ellen. Azokat a közterületeket, melyeknek eddig nem volt külön elnevezése, gyakran Józsefvároshoz is kötődő fontos nőkről neveznek el. Ezek a szimbolikus politikai döntések a lakosságnak sem járnak kényelmetlenséggel: nem kell lakcímkártyát cserélniük, ugyanis többnyire nem lakott területeket neveznek el.
Hasonló gyakorlat más kerületekben is megfigyelhető, Zuglóban parkot neveztek el Gyenes Gitta festőművész-grafikusról, Hajnal Anna költőről, Radák Olgáról, a magyar nőnevelés kiemelkedő alakjáról, valamint az első magyar ügyvédnőről, Ungár Margitról és Emese fejedelemasszonyról. A II. kerületben az elmúlt években született a Nemes Nagy Ágnes korzó, a Karig Sára köz, a Pikler Emmi liget, a Pásztory Ditta lépcsősor, a Solt Ottilia tér, a Szabó Magda sétány, a Komlós Juci köz és a Psota Irén utca. Terézvárosban idén tervezik átadni Dajka Margit szobrát.
Józsefvárosban a személyekről elnevezett közterületek 89 százaléka még mindig férfiakhoz kötődik, ám az arányuk csökken, mióta erre is figyelmet fordít a kerületvezetés. 2021 végén még ötletpályázatot is indítottak, hogy kikről nevezzenek el közterületeket.
Elsőként 2020 augusztusában avatták a Brunszvik Júlia teret a Nap utca és a Leonardo da Vinci utca találkozásánál. „A névadással az önkormányzat egyszerre kívánt tisztelegni Brunszvik Júlia, a Pesti Első Bölcsődei Egylet elnökének munkássága és minden bölcsődei dolgozó előtt, akik kiemelkedően fontos, elkötelezett és inspiráló munkát végeznek Józsefvárosban.”
2020 szeptemberében avatták a Hugonnai Vilma teret a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája előtt, melyen az első magyar orvosnő leszármazottja is részt vett.
A szociáldemokrata nőpolitikusról, Koltói Annáról – akinek nevét korábban a mostani Magdolna utca viselte – 2021 októberében nevezték el a Fiumei és Dobozi utca által határolt területet.
Szeles Erikáról, az 1956-os forradalom ikonjáról 2021. október 23-án nevezték el a II. János Pál pápa tér melletti kis teret, igaz, a Fővárosi Közgyűlés határozata alapján – Láng Zsolt (Fidesz-KDNP) képviselő javaslatára –, mivel nem kerületi fenntartású a tér.
Ugyancsak a gyakorlatba sorolható, hogy 2021 szeptemberében Szendrey Júlia emléktáblát kapott egykori lakhelye, a Horánszky utca 13. falán. Szendrey Júliát többnyire csak Petőfi Sándor múzsájaként és feleségeként emlegetik, pedig önálló jogon is ismert költő, író és műfordító is volt.
2024-ben elsőként Dirnfeld Jankáról neveznek el teret a VIII. kerületben,
a Szigony utca 1–11. és Szigony utca 2–10. közötti 35728/48 helyrajzi számú parkolót keresztelik át az egyik első magyarországi feminista tiszteletére.
Dirnfeld Janka és a feministák
Dirnfeld Janka az 1904-ben alapított Feministák Egyesületének választmányi tagja volt. A Nőtisztviselők Egyesületéből kivált szervezet elnöke a higgadtabb Glücklich Vilma (1872–1927), ügyvezetője pedig a harciasabb Schwimmer Rózsa (1877–1948) lett. Utóbbi – az első magyar nő, aki eldobta a fűzőt – nemzetközi békeharcos is volt. A mozgalmi harcos szó persze félreérthető, ugyanis Schwimmer Rózsa meggyőződéses pacifista volt, nemzetközi békekonferenciákat szervezett, a Károlyi-kormány alatt svájci követ is volt. Előbb Bécsbe, majd az Egyesült Államokba emigrált, élete végéig aktív politikai-közéleti tevékenységet folytatott. Tisztelői 1948-ban Nobel-békedíjra jelölték.
A 200 nő és 50 férfi alapította egyesület nem a szüfrazsettek által képviselt harcos utat járta, legforradalmibb tettük a választójogi küzdelmükkor röplapok osztogatása volt a parlament előtt. Ugyanakkor szakítottak a gyakorlattal, ami addig a nőegyleteket jellemezte, melyek szinte csak karitatív és filantróp célokkal foglalkoztak. A Feministák Egyesülete a nők társadalmi-politikai-gazdasági egyenjogúsításáért küzdött, és komoly nemzetközi kapcsolatrendszerük volt, ennek eredményeképp 1913-ban a Nők Választójogi Világszövetsége Budapesten tartotta kongresszusát. Erre az alkalomra 2500-3000 vendég érkezett a világ 26 országából a magyar fővárosba.
A feminista mozgalom küzdött a férfiak és nők egyenlő feltételek mellett megvalósuló munkavégzéséért, valamint az anya- és gyermekvédelem feltételeinek javításáért, és olyan – akkoriban tabutémának számító – ügyekkel is foglalkoztak, mint a leánykereskedelem és prostitúció problémája.
A Feministák Egyesülete küzdött a nők szavazati jogáért. Ugyan 1919 őszén sikerült elérniük, ám a Horthy-korszakban korlátozták ezt a jogot: amíg a férfiak 24 éves koruktól, addig a nők csak a 30. életévük betöltése után voksolhattak. A férfiaknál elég volt 4 elemi végzettség a választójoghoz, addig a nőktől 6 elemi meglétét követelték (kivéve, ha férjezettek voltak legalább 3 gyerekkel, vagy ha saját keresetükből tartották el magukat). Az általános választójog csak 1945 után illette meg a nőket, akkor mindenkinek 20 év volt a minimális korhatár.
1918 júliusában parlamenti szavazás volt a nők választójogáról, a javaslatot a harmadjára kormányon lévő Wekerle Sándor miniszterelnök terjesztette be. Az eseményre a szokásosnál több képviselő ment el, mert sokaknak fontos ügyről volt szó. A javaslat 96 igen és 161 nem szavazattal megbukott. Ezután történt még egy kísérlet az Andrássy Gyula gróf által beterjesztett módosított indítvány elfogadására, ott a név szerinti szavazáson 96-156 arányban maradt alul a törvényjavaslat. Az eseményen a karzatokon ott voltak a feministák is, akik csalódottan távoztak.
Dirnfeld Janka így kommentálta a történteket Az Ujság 1918. július 18-i száma szerint:
„Honatyáink frivol játéka után csak felvillanyozva érezhetjük magunkat további és fokozott küzdelemre: mert nem megingathatatlan meggyőződésüek azok – az élet és halál felett Ítélkezők –, a kiket szavazás közben kabátjuknál fogva visszaránczigálhat a szomszédjuk. Csak erőt meríthetünk és kitartásra ösztönözhet bennünket akaratunk keresztülvitelénél Tisza István akaratának szívóssága, a melylyel – egy jobb ügyhöz méltó buzgalommal – dolgozott ügyünk megbuktatásáért, az emberiség nagyobb felének kiskoruságban tartásáért. Ilyen buktatók és ilyen buktatás után csak a győzelem jöhet!”
Schwimmer Rózsa ekképpen nyilatkozott:
„A háború ötödik esztendejének küszöbén az ezer sebből vérző nőtársadalmat, a polgári kötelességek emberfeletti terhe alatt roskadozó nőket súlyosabban megbántani nem lehetett, mint választójoguk leszavazásával. Meggondolatlanabb kihívást politikusok még nem koczkáztattak meg, mint a midőn a nemzet nagyobb felét, a kiktől napról-napra nagyobb áldozatokat, súlyosabb feladatok elvégzését, nagyobb nélkülözések elviselését várják el, megfosztottak annak lehetőségétől, hogy a maguk belátása és igényei szerint segédkezzenek az államháztartás szocziális és gazdasági egyensúlyának
helyreállításánál. E kihívásra meglesz a kellő válaszunk!”
Dirnfeld Janka a Feministák Egyesületének titkáraként és választmányi tagjaként sokáig levelezett Schwimmer Rózsával annak emigrálása után is, ezek később fontos kordokumentummá váltak a nőjogi mozgalmak történetét kutatóknak.
Dirnfeld Janka a Népszínház utca 21. alatt lakott, az egyik fő szervezője volt a már említett nemzetközi konferenciának, és rendszeresen publikált A Nő és Társadalom nevű első hazai feminista lapban, emellett előadásokat is tartott országszerte.
Az 1949-ig működő szervezet több fontos alakja emigrált vagy a holokauszt áldozata lett (mint Mellerné Miskolczi Eugénia, Vámbéry Melanie, valamint lánya, Kunfi Nóra). Dirnfeld Jankának testvérével, Steinberger Saroltával sikerült túlélniük a II. világháborút, és igyekeztek újjászervezni a Feministák Egyesületét, de az 1949-es változások pontot tettek a szervezet történetének végére.
Az új józsefvárosi közterület kialakításáról, illetve annak földhivatali előkészítéséről egyébként még 2023. április 27-én szavazott a képviselő-testület. A jelenlévő képviselők közül Szilágyi Demeter nemmel szavazott, tizenöten igennel voksoltak.
Nyitókép: balról jobbra Paula Pogány, Rosika Schwimmer, Jane Dirnfield, and Franciska Schwimmer, 1913. Forrása: The New York Public Library
