Powered by RedCircle
„Ha valaki bullyingban (bántalmazásban) érintett, nagyon fontos kérdés, hogy aki bántott, azt szándékosan tette-e”, mondja dr. Jármi Éva szakpszichológus és bullying-szakértő a Csakugyan legújabb adásában.
„Ezt még neurotipikus gyerekeknél is nehéz megítélni, az ADHD-s gyerekek esetében pedig például tipikus a szándékosság feltételezése, miközben az esetükben a figyelemzavar erősen érinti a gátló funkciókat, és nekik papírjuk van arról, hogy nehezen tudják magukat leszabályozni. Gyakori, hogy egy gyerek ‘állandóan piszkálja a padtársát’, és emiatt elkönyvelik bántalmazónak, miközben egyszerűen nem tudja legátolni azt a késztetését, hogy a másikat megbökje. Számára nem a megértés szintjén van a gond, ő érti, hogy mit várnak el tőle, tudniillik, hogy ne bökdösse a padtársát, de még mielőtt leállna szegény, győzött a domináns késztetés, és megtette, amiről egyébként pontosan tudja, hogy a tanárok nem fognak örülni neki.”
Dr. Jármi Éva elmondja, hogy az ADHD-s gyerekek sokszor el vannak könyvelve bántalmazónak, a viselkedésüket a közösség gyakran megtorolja, vagyis kiközösítik őket, így lesznek bántó és áldozati szerepben egyszerre. De az is előfordulhat, hogy éppen az ellenkezője történik, vagyis népszerűvé válnak. „Lehet, hogy ezzel a viselkedésmóddal sikerül elérni, hogy mások féljenek tőle, van olyan, hogy vezér válik belőlük. Sok ADHD-s gyerek vonzó a korosztálya számára: eredeti tud lenni, kevéssé érzékeny a közösségi szabályokra, megcsinálja azt, amire sokan csak vágynak. Sok esetben sportban kifejezetten ügyesek és sikeresek”, teszi hozzá a szakértő.
Az adásban a szakpszichológus kifejti, hogy az SNI-s (sajátos nevelési igényű) gyerekek gyakran úgy kerülnek egy közösség peremére, hogy a végén mindenki rajtuk veri le a frusztrációját, így extra nyomás alá kerülnek: majdnem mindenkinek terhesek, a gondozóik kevés energiával tudnak feléjük fordulni, ebből pedig érzik, hogy nyűgnek tekintik őket. Közben a szülők egy része minden pénzt megadna, hogy olyan intézményt találjon, ahol a gyerekét örömmel fogadják be, de még így sem találnak megfelelő helyet.
„Általában is nagyon kevés stratégia van arra, hogy az iskola kezelje a bullying helyzeteket,
a szakma számára pedig nagyon nehéz külföldi példákat alapul venni, és azokat követni: a külföldi szakirodalom szerint ugyanis egy SNI-s gyerekkel kapcsolatban előálló bullying-szituáció kezelésekor elő kellene vennie a gyerek egyéni fejlesztési tervét annak a teamnek, aki azért van az iskolában, hogy az SNI-s gyerekek támogatását biztosítsa, ezután pedig az iskola bullying protokollját, amit a bullying team kezel, és a kettőnek együtt kellene működni. És mi itt sírjuk el magunkat, mert nagyon messze vagyunk ettől, hiszen ilyen teamek a magyar iskolákban nem is léteznek.”
A szülők szempontjából a szakértő sokszor jobbnak tartja azt a stratégiát, hogy a szülők egy elviselhető helyzetet próbálnak kialakítani az iskolában, és azt a részét igyekeznek jobbá tenni a gyerek életének, amire nagyobb ráhatásuk van: az iskolán kívüli életet. Azon dolgoznak, hogy az iskolán kívül legyen olyan közösség, amelyik a gyereket befogadja, ahol sikerélményei lehetnek, ahol olyan közeg van, ami neki biztonságot ad.
Fontos kiemelni, hogy az SNI-s gyerekek nem csak bántó félként vannak jelen, teszi hozzá dr. Jármi Éva,
„főleg az autizmusban érintett gyerekek fokozottan ki vannak téve annak, hogy bántják őket.
A társaikhoz képest náluk kb. 4-5-szöröse a rizikója annak, hogy áldozattá válnak. Ezt nehezíti, hogy nem feltétlenül azonosítják a bántalmazást, nem veszik észre, és nem értik meg, de ez nem jelenti azt, hogy nem is élik át, és nem érzékelik ennek a feszültségét. Ezt kutatások bizonyítják. Sokszor pedig érti a gyerek, hogy megszégyenítik, de nem tudja kinek kommunikálni. Nem tudja, hogy kinek szóljon, hogyan szóljon.”
Az SNI-s gyerekek esetében sajnos az alapvető bizalom hiányzik a rendszerből a diákok, a tanárok, a szülők és az intézmény között, teszi hozzá a szakpszichológus.
Az adásból kiderül még, hogy
- miben különbözik az egészségügyben szerzett és az oktatásban szerzett ADHD-kategória;
- hogyan gondoljunk az ADHD-s gyerekek viselkedésére akkor is, ha zavaróak, nehezen kezelhetők;
- hogyan lehet az, hogy ma már a diákok nagyjából 20%-a papíros;
- hogy kerül egy külföldi tanuló BTMN-kategóriába;
- miért dugják el a szülők a papírokat a köznevelési intézmények szeme elől.
Ha tetszett az adás, iratkozzon fel csatornánkra, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésekről. Megtalál minket a Spotify, az Apple és a YouTube felületén.
Fotók: Huszár Boglárka
