A Józsefvárosi Roma önkormányzatot és egy józsefvárosi momentumos képviselőt nexusba helyezte, hogy az új brit miniszterelnök indiai származású. Na, bumm! Mennyiféle nexust tudunk elképzelni a hír hallatán?

Magáról az esetről itt írt a Józsefváros Újság.

Jelen írásommal nem a képviselő Facebook-posztban közreadott véleményét, illetve nem a második javított (magyarázkodó) kiadását szeretném értelmezni, de megkerülhetetlen, hogy a szólásszabadság és a gyűlöletbeszéd témát érintsem.

Az ember első blikkre valóban azt hihetné, hogy az eset a gyűlöletbeszéddel és az ellene folytatott küzdelemmel, illetve a szólásszabadsággal kapcsolatos kérdéseket vet fel. Természetesen ez is meghatározhatná a kontextust. Mégis inkább a politikai attitűdök kapják a főszerepet.

A konkrét poszt arról árulkodik, hogy a szerzője szeret ugyan nagyokat mondani, de felületessége okán nem összecsapta hozzá a bokáját, hanem jól megütötte azt.

Posztja természetesen az online szólásszabadság úgynevezett hármas tesztje alapján is átmenne, hiszen 1) nem áll fenn feszült politikai vagy társadalmi kontextus, 2) nem tekinthető erőszakra, gyűlöletre vagy intoleranciára való közvetlen vagy közvetett felhívásnak és 3) a véleménynyilvánítás formája és tartalma sem alkalmas arra, hogy a cigányoknak, vagy éppen a felemlített személyeknek ártalmat okozzon.

A legnagyobb jóindulattal se lehet azt állítani, hogy az eset után kirobbanó tiltakozássorozatban a Polgámesteri Hivatal előtt egybegyűltek, tüntetők az óvatosság rovására tévedtek, amikor lerasszistázták Szarvast. Túlzott reakciójuk nagy valószínűséggel nem ennek tudható be.

A jogászszakma is egyetért azzal, hogy ilyen suta véleményt vagy személyiségjegyet maximum tanítani, oktatni érdemes. Ami a képviselő posztjai alatt el is indult, persze okulás helyett megpróbált mindenkit legyőzni, mindenkit maga alá gyűrni. Felelős, döntéshozatali folyamatokban résztvevő személy esetében tapasztalni ezt az attitűdöt – nézeteim szerint megrendülhet abbéli reményünk, hogy a bekövetkező nemzedékváltás egyúttal progresszív alternatívákat kínálhat a politikai kultúrában. Ezúttal nem a politikai cinizmus, hanem egy cinikus politikus érhető tetten.

Nem fair a képviseleten számon kérni a passzivitást

Pikó András polgármester viszont valóban gyűlölet-bűncselekményeket emlegetett fel ellenpéldaként a tüntetőkkel folytatott találkozón, amikor korábbi fideszes és Mi Hazánk-os politikusok romaellenes megnyilvánulásait sorolta. Azt azonban elhibázott lépésnek tartom, hogy a roma képviselettel szembeni számonkérésre használta fel a súlyos példákat – ti. miért nem szólaltak meg azon esetek idején.

Egyrészt nem emlékszem, hogy a baloldalon is szép számú romafób esetek ellen is felléptek volna a közszereplők és a pártok cigányellenes retorikája vagy intézkedéseik ellen a roma önkormányzatok – azaz nem csak a Fidesz-KDNP-nek tűrtek, itt kettős mércét nem igazán emlegethetünk.

Másrészt a többségiek nélkül nem lehet sikeresen leszámolni ezzel a – gyakran politikai haszonszerzésre irányuló – politikai opportunizmussal. Amíg a többség értékeli, tolerálja ezt, sőt szavazatokat, parlamenti mandátumot ér a romaellenesség, addig a – valójában eszköztelen és a nagypolitika hatalmi játszmáinak kitett – kisebbségi képviseletet kritizálni egyenlő a játszmában való részvétellel. Ráadásul előszeretettel keverjük össze a kisebbségi képviseletet a kisebbségek védelmére irányuló intézkedésekkel.

Képviseleti deficitek a rendszerben

Józsefvárosban él az ország legnagyobb lélekszámú roma lakossága, és az eset leginkább arra világított rá, hogy nincs együttműködés a Roma Nemzetiségi Önkormányzat és a Józsefvárosi Önkormányzat között, vagyis az önkormányzatnak nincs partnere a romákat érintő ügyekben.

Illetve bennem megfogalmazódott az is, hogy a kerület vezetőitől joggal elvárható és a felkészültségükhöz nélkülözhetetlen, hogy rendelkezzenek némi tudással a hazai képviseleti struktúrákban és választási folyamatokban fennálló, a kisebbségeket érintő demokráciadeficitről, vagy az önkormányzatiságban fellelhető rendszerhibákról. Ilyen például a nagy testületekben kiosztható kedvezményes nemzetiségi mandátumok esete. (A 2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény 21/A. §-ának első pontjában olvasható: „Az általános önkormányzati választáson, valamint a képviselő-testület egészének megválasztása céljából kitűzött időközi választáson az egyéni listán a nemzetiségi jelölt kedvezményes módon szerezhet mandátumot, feltéve, hogy a választás kitűzésekor a névjegyzékben szereplő választópolgárok legalább ötven százaléka az adott nemzetiség nemzetiségi névjegyzékében is szerepelt.”) Érthető, hogy a nem reális feltételekkel egyetlen egy mandátumot sem sikerült a legutóbbi két választás alkalmával országos viszonylatban kiosztani. Ezek a mandátumok láthatóan hiányoznak a polgármesternek is.

Éppen ezért a roma civil önszerveződés nélkülözhetetlen az emancipációs törekvésekhez a kerületben, de ehhez szóba kellene állni a képviselőkkel. Annál is inkább, mivel a kisebbségi önkormányzati rendszerben gyakorta a társadalmi függőségi viszonyok tükröződnek vissza. A roma és más nemzetiségi önkormányzatok is anyagi és személyes függőségben vannak a települések helyi hatalomgyakorlóitól, intézményeitől. Kereteiket a helyi önkormányzatok jelölik ki. Tényleges érdekképviseletre, kontrollra képtelenek, ebből következően a társadalmi javak szélesebben vett és helyi szintű újraelosztásába is képtelen beleszólni. Ugyanakkor a helyi roma közösségek felől érkező, főként szociális elvárásoknak természetszerűleg nem tudnak megfelelni, mivel nem rendelkeznek eszközökkel a kulturális autonómia valódi gyakorlásához sem. Emellett jelentős energiákat fecsérelnek el egymás legyőzésére, legitimitási harcokra.

A NER több ciklusa óta azzal is számolni kell, hogy mára a kormány és pártpolitika leuralja az önkormányzatok szintjeit is. Az, hogy túlzottan befészkelte magát a pártpolitika az önkormányzatiság struktúrájába, sokaknak evidencia, ezért nem is kérdőjelezik meg. Ez jelenik meg a roma nemzetiségi önkormányzatok hatalomhoz dörgölőzésében is. Egy kis túlzással azt is írhatnám, hogy az RNÖ-k nagy részével akár cigányellenes vagy súlyosan előítéletes tervek, stratégiák is aláírathatók, vagy akciókra rávehetők.

A fent már említett akcióval, tüntetéssel látszólag a passzív, paternalista és alattvalói magatartással szemben a kezdeményező, autonóm és cselekvő állampolgári magatartást mutatta be a helyi roma nemzetiségi önkormányzat. Ettől függetlenül ez kétségtelenül műbalhé, ami mögött valódi problémák húzódnak meg. Esetleg erődemonstráció? Ha nem határolódik el, akkor rasszista. Rasszistát nem választunk újra.

Ez egy teszt? Azt hiszem elbuktak, és valószínűleg nem jókor kiáltottak szarvast, vagyis farkast!

Gyakorlatilag képet kaptunk arról, milyen morális és mentális állapotban lehetnek most az évtizedek óta valós hatalom nélküli, a döntéshozatali folyamatokon kívül rekedt struktúrában szocializált, a változó kormányokat megszolgált roma képviselőink. A fenti videón kendőzetlenül megjelenik a kenyéradók iránti hűség és az egzisztenciális félelem(?), talán nem túlzás az elszámoltatástól való félelmet is belelátni.

Érdemes volna azért megtudni azt is, milyen állapotban vannak a közösségeink, akik magukra vannak hagyva akár a kormányzati, önkormányzati és a kisebbségi vezetők által is.

Elvileg egyre több érvünk van arra, hogy a kisebbségi jogok védelme bővüljön ki azzal is, hogy megvédje a közösséget egyes saját politikai vezetőitől is. Ne felejtsük el, a választási rendszer azon sajátosságai miatt, hogy nemzetiségi jelöltre szavazni az előzetesen nemzetiségi névjegyzékbe bejelentkezett választók tudnak, a roma reprezentáció nem egyenlő az egész csoport teljes reprezentációjával. Országos választások esetén ez további demokráciadeficittel jár, hiszen a többségi pártokra leadható szavazatát el is veszíti a kisebbségi névjegyzékben regisztrált választó.

Sőt, azt is érdemes szem előtt tartani, hogy csakúgy, mint a többségen belül, a közösségek is gyakran teljesen eltérő politikai irányokat támogatnak.

A baloldal taktikai hibái az összefogásban

A baloldal és a kormányzati struktúrákban működő roma reprezentáció kétségkívül eltávolodtak egymástól. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy

azok, akik többek között sem Rig Lajost, sem Jakab Pétert, sem Sneider Tamást nem látták vállalhatatlannak.

Kár volna eltagadni, hogy a romákkal szemben nem kevés mulasztása van a teljes politikai elitnek, a Jobbiknak pedig elévülhetetlen bűnei vannak a romákkal szemben. Nem egyszerűen ambivalens helyzetet teremtett, hanem egyenesen meghasonulást várt el a Jobbikkal való összefogást támogató többségi társadalom a romáktól, miközben nem felejti el, csak nem tartja tényezőnek, hogy a romáknak milyen traumát okozott nem is olyan régen, amikor a baloldal kormányzása idején lőttek romákra és gyerekeikre több magyar településen, és halálos áldozatokat is szedtek a Jobbik égisze alatti Magyar Gárda-féle vonulásoktól hangos országban.

Ráadásul a romák körében elterjedt az a következtetés, hogy a Mi Hazánk Mozgalom parlamenti székeit is az elhibázott összefogásnak köszönhetjük. A választási eredmények is azt igazolják, hogy az összefogás 900 ezerrel kapott kevesebb szavazatot, mint 2018-ban (a nem teljes összefogásban), ezek szerint a hatalomért nem volt érdemes (ex)-nácikkal szövetkezni.

Azt hiszem jogos az elvárás: most az ellenzéknél pattog a labda, túl kell lépniük a roma közösségekhez fűződő szimbolikus politizáláson. Arra számítok, hogy az önkormányzati választásokat nem a kampánnyal fogják előkészíteni, hanem beleteszik végre azt a munkát, ami alapján a helyi választás nemcsak újabb erőpróba lesz, hanem előszobája a kormányváltásnak.

Kezdhetnék mindjárt azzal, hogy elvégzik az Országgyűlésben azt a munkát, ami a választási törvényben a nemzetiségi mandátumok feltételeit a reális (2006 előtti) szintre visszaállítja. Sőt, elő kell segíteniük a romák saját képviseletének a települési önkormányzati testületekbe kerülését, esetleg bizottsági tagságukat külsősként, hogy gyakorolják a demokratikus jogaikat, bekerüljenek a valódi döntéshozatali folyamatokba és bele tudjanak szólni a település nem kizárólag romákat érintő ügyeibe is. Ugyanis a valódi demokrácia ezt jelentené.

Ezek az első lépések, hogy közelebb kerüljenek a helyi romák a helyi társadalmi folyamatokhoz, a tervekhez és döntésekhez. Ők majd behozzák a programjavaslataikat. A helyi esélyegyenlőségi terveket is érdemes közösen felülvizsgálni és a sablon szövegek helyét fel lehetne tölteni valódi, a település szükségleteihez igazodó tervekkel.

A kampányt megelőzően valódi közösségi programokat és fizikai jelenléten alapuló kommunikációt kell folytatni az emberekkel. Ezt évtizedek óta nem lehet látni az ellenzéktől. (Kivéve a Mi Hazánk Mozgalmat.) A romák lakta területekről szinte kivonult az állam. A rendőrség, a mentő, a boltok, az orvosi ellátás, a járható utak alig érhetők el. A közszolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya mellett nem lehet elmenni. Amennyiben ezeken a problémákon nemcsak a Máltai Szeretetszolgálat és más civil szervezetek fognak aggódni, hanem az ellenzék is hangot és forrást ad, akkor láthatóbbá válhatna az ellenzék települési szintű elköteleződése.

Nem feudalizmus, kasztrendszer

A jelenlegi roma politikai reprezentációnak viszont már esélye sincs önállóan alternatívákat találni arra, hogy eltartsa magát és támogassa a névjegyzékét. Hogy tudna lejönni a tizenkét éve hatalmon lévő gazdatest majdnem száraz emlőjéről, amikor

akkor azért elég gyorsan csapdába lehet kerülni, illetve ki lehet esni a NER-ből.

Ez még csak nem is feudalizmust, a romák többségének a mobilitás esélyeit elveszített kasztrendszert idéz. Feltehetően ezt értik, látják a cigány képviselők is, hiszen maradnak, sőt egyre többen mennek a NER közelébe. Esetünkben vállalják az ódiumát egy műbalhénak is, mert az a valamilyen félelem viszont nagyon is valós, ami kimondatja Benga-Oláh Tiborral is, hogy nem szabad szájukra venni Sára Botondot. A polgármestert sem védi meg a tisztsége attól, hogy Benga-Oláh Tibor felszólítsa, szégyellje magát, mert szájára vette a fideszes elődjét.

Ügyesen segítjük Orbán Viktor rendszerét a maréknyi szolidaritás és együttműködések felszámolásával. Látható, hogy annak ellenére sem tudjuk sem az együttműködést, sem az együttdöntést kielégítően törvény és tető alá hozni, hogy bizonyos szintű jogi eszközök rendelkezésre állnak a képviselet biztosítására.

A fehér szerveződés patriotizmus, a cigányé fenyegetés

Egyre távolodunk egymástól, és a Mi Hazánk Mozgalomnak is elég teret hagyunk arra, hogy a NER-t is erősítő pótvalóságot működtesse. Amíg a NER-cigányok és az ellenzék egymással cicázik, addig Novák Előd újra a „cigánybűnözés” szó használatának jogszerűségéért, és a „cigánybűnözésre” hivatkozva a büntető törvénykönyv szigorításáért keccsöl az országgyűlésben és annak Nemzetbiztonsági Bizottságában (2022. szeptember), ami még meredekebbre venné a rasszizmusra építő karrierjük töretlen felívelését.

Ezalatt feléledtek és osztódással szaporodnak a szélsőjobb paramilitáris szervezetei, a rendpárti elképzeléseik bekúsznak a parlamenti patkóba is, a szélsőséges, uszító és közösség elleni agresszív magatartást gerjesztő közbeszéd, gyűlöletbeszédek, illetve cigányellenes beszédmód a médiában, a közösségi médiában általánossá lett.

Ne feledjük, hogy a szélsőjobb cigányellenes célú gyülekezései és cigánybűnözős szólamai is demokratikus értékrendek védelme alatt állnak, a gyülekezési jog és szólásszabadság mindjárt aktív állampolgárokká, és nemzeti érzelműekké teszi őket. Ehhez képest mi ez a mi kis műbalhénk?

Ugyanis,

Sőt, a mindenkori állam azonnal nemzetbiztonsági kockázatot lát!

Hogyan várja el a társadalom, hogy a kisebbségiek demokratikus értékrendjük alapján szavazzanak, szerveződjenek, kritizálják a társadalmat, ha minden demokráciaérzékükre, demokráciaigényükre sértést és ellenállást tapasztalnak?

Szarvashiba volna lemondani a szolidaritás kultúrájának a megteremtéséről. Ez nem kisebbségi, hanem össztársadalmi érdekünk!

Ez egy véleménycikk, amely nem tekinthető a Józsefváros Újság hivatalos álláspontjának. Ha úgy érzi, megszólalna a témában, reagálna erre a cikkre, vagy más ügyben lenne mondanivalója, írását várjuk a szerkesztoseg@jozsefvarosujsag.hu e-mail-címre.

Nyitókép: Nagy Dániel