Mindig megvédem a rollereket, szerintem meghatározó elemei modern életünknek. Fontos ráébrednünk, hogy le kell váltanunk a környezetszennyező autót, a vírustelep, zsúfolt és dízelgőzt pöfögő buszt, a el-elakadó és dugót képező villamost. Igaz, hogy a használt akkumulátorok ugyanúgy környezetszennyezőek, meg a gyártási körülmények is milyenek már, de valahol meg kell húzni a határt ugye, hát lassan már levegőt sem vehetünk, vagy legalábbis nem fújhatjuk ki, mert az is bántja a környezetet.
Persze jobb a MOL Bubi, ami még elektromos áramot sem fogyaszt, lábunkkal hajtjuk, igaz, kicsit több energiabefektetés, de megéri a környezetért és a kényelemért, emellett
még egy dögnehéz Bubival is előbb érek el A-ból B-be a belvárosban, mintha a 9-es buszra bíznám az életem.
Csodálatos érzés, hogy nem kell az éjszakait járatot várnom a megállóban, hanem felpattanok a rollerre vagy biciklire, és 11 perc alatt hazasuhanok. Általában ennyi idő bárhova odaérnem.
A sípszó után hagyjon üzenetet
Ebben a tudatban, a környezettudatos szemlélet és a magas életminőség mámorában állok neki a biciklikeresésnek egy kellemes nyári kedd estén a Markusovszky téren. Elfogyott, de sebaj, jó lesz a roller is. A Bird-öt preferálom, mert sokkal kevésbé rázósak a macskakövek és kátyúk vele, az alkalmazás jelez egyet a közelben, elkezdem felkutatni.
Harmadszorra sikerül is kinyitnom az applikációval, meglendülök az Üllői út fele, várakozással teli. Két vázáért igyekszem ugyanis a Koszorú utcába.
Végigszántom a Baross utcát, lobog a hajam a szélben. A Futó utcai kereszteződés után valami furcsa érzés kezd a hatalmába keríteni, de még nem értem, mi a gond. Egyre lassulok. Nehézkes a mozgás. Megállok, újra elindulok. Egyre lassabb alattam a jármű, és most már sípol is. Megállunk, én és a roller, a Horváth Mihály téri park mellett. Folyamatos a sípolás most már, és egyáltalán nem akar mozdulni. Kinyitom az alkalmazást, próbálom lezárni a rollert, nem engedi: azt írja,
tiltott zónába léptem.
Menjünk akkor vissza, nem gond, próbálnám beizzítani a járművet, de semerre se mozdul. A zónahatárt több száz méterrel arrébb jelzi, olyan kétszáz kilónak érződő ellenállást tanúsít, alig bírom megmozdítani.
A vázás lány nagyon vár rám, így végül a sípoló, ledermedt rollert otthagyva, futva érkezem a Koszorú utcába, és reménykedem, hogy csak nem számolja az alkalmazás a végtelenségig a perceket, kell legyen egy határ, amikor a cég elengedi a kezem, és hagy végre menni az utamra.
Nem így történik, ezért olyan 4000 forintnál visszafutok a rollerhez, és minden erőmet összeszedve visszatolom a zónahatárig környékbeliek csodálattal vegyes megvető tekintetei által kísérve. De végül a zónahatárt átlépve hazaszáguldok, végül is az én hibám volt, az én hülyeségem, hát miért nem néztem meg jobban, miért nem memorizáltam a várostérképet indulás előtt, és jegyeztem meg, pontosan melyik utca melyik házszámig hajthatok el járművemmel. Gondolatban felmentem a Bird-öt, és megfogadom, hogy legközelebb jobban vigyázok.
Parkolópályán
Egy decemberi estén Angyalföldről igyekszem haza, a metrópótló túl sok átszállás lenne, és pont jelez egy Lime-ot az app a közelben, felpattanok rá, és azzal a reménnyel kezdem meg a száguldást, hogy eljuthatok a járművel a Deákig, ahonnan villamossal megyek tovább. Minden lámpánál való megállásnál egyre kisebb sebességgel indul neki a roller, fogy belőle a kraft, először 21, 18, 15, majd a Nyugatinál már épphogy csak 7 km/h-ás sebességgel döcögök át valahogy a kereszteződésen. “Bírd ki, bírd ki” – suttogom neki halkan, de a Bajcsy elején feladja a küzdelmet.
Sebaj, lerakom akkor itt, Bubira váltok, vagy megvárom a buszt, így jártunk. Némi élet még piheg a járműben, így az alkalmazás rögtön tájékoztat, hogy itt bizony nem zárhatom le, zónán kívül vagyok. Az út túloldala már zóna, szóval
csak átfutok gyorsan az alig 20-30 kilós tárggyal a 4 sávos autópályán a túloldalra,
és nagy önbizalommal újból megkísérlem a lezárást. Rejtélyes okokból kifolyólag nem sikerül, pedig zónán belül vagyok, ezt az app is elismeri. Nem kapok további instrukciókat, de meglátom a fényt az alagút végén a térképen jelzett P betűk formájában, az lesz a parkoló, kiáltok fel boldogan – és eltolom a járgányt az alig fél kilométerre lévő betűhöz.
Sikerül lezárni, így már csak ezt a másfél kilométert kell valahogy megoldanom a Deákig, bár kockára fagyok addigra, felcsillan a remény az út túloldalán lévő Bubi állomás formájában. “A mozgás majd átmelegít”, képzelem, és a Bubi app segítségével kinyitok magamnak egy bringát. Az alkalmazás szerint kinyílik, a valóságban viszont beakad a zár. Ezerszer volt már ilyen, csak meg kell mozgatni a bringa keretét és kikattan. Nem kattan. Tizedszerre se. Próbálom lezárni az appon, de nem engedi. Felváltva mozgatom a bicikli kerekét és nyomogatom az appot, lezárni vagy kinyitni csak sikerül előbb vagy utóbb elven, de semmi sem történik, csak az ujjaim fagynak egyre inkább elfele.
Végül megtörténik a csoda, egy másik biciklit sikerül kinyitnom, a sors megszánt, és rendelkezésemre bocsájtja a hazajutásomhoz szükséges eszközt. Boldogan pattanok fel rá, elkezdem tekerni, távolodom a rossz emlékű állomástól, amikor is hallok egy halk kis kattanást mögülem… A távolban kinyíló zár hangját.
Mikromobilitási nagyokos
Innentől megfogadom, hogy legközelebb okos leszek, mielőtt roller vagy bicikli használatára adnám a fejem, továbbra is rettentően hasznos eszközöknek gondolom őket, az élet velük könnyű és szép, csak egy kis tudatosságra van szükség. Mondom is a tudnivalókat.
Az ember rendelkezzen Lime, Bird, Tier és Bubi alkalmazásokkal a telefonján, mindegyikben elmentve a bankkártyadatok, hogy ne a sietség közepén kelljen a visszaigazoló SMS-sel macerálni. Vészhelyzetre taxiappokat érdemes letölteni, de BKK bérletünk mindenképp legyen, hogyha a fentiek nem jönnének össze. Hangsúlyozom, hogy a bérlet a legbiztonságosabb, vagy a zsebben tartott papírjegy, mert a Mobiljegy appon vonaljegyet nem lehet venni (egyelőre), és automatával közel sem mindegyik megálló rendelkezik.
Hetente szánjunk egy-két órát mindhárom app térképének tanulmányozására és memorizálására, a három cég különböző megállapodásokat kötött a kerületek önkormányzataival, így utcánként változó, hogy hova melyik járművel lehet behajtani, hol lehet parkolni, kijelölt pontokon szabad a járművel hagyni vagy bárhol, lassul, sípol vagy enged áthajtani a tiltott utcákon. A térkép néhány hetente változik, utcák és kerületek be- és kikerülnek a rendszerbe/-ből.
Kérjük meg családtagjainkat vagy közeli ismerőseinket, hogy esténként kérdezzék ki tőlünk a térképet, fontos, hogy ne tévesszünk éles helyzetben, mert csúnyán ráfizethetünk.
Magoljuk be a Bubi állomások és mikromobilitási parkolók pontos elhelyezkedését. Ha időpontra igyekszünk, sokat fog számítani, hogy találunk-e egyet a közelben. Extra tipp: a konyhai üzenőfalra véssük fel ezeket, hogy könnyebb legyen észben tartani. Ne maradjon el a heti rendszerességű frissítés!
Mindig legyen nálunk sapka, sál, kesztyű, sisak, térd és könyökvédő, meleg ruha, dupla réteg pulóver és nadrág. Táskáink és egyéb holmijaink legyenek vállra akaszthatók, és stabilan ott is tarthatók.
Soha ne fékezzünk! A fékezés az elesés veszélyét növelheti, így a legjobb, ha teljesen elkerüljük, és úgy tervezzük meg utunkat, hogy ne legyen szükség lassításra, fékezésre, kanyarodásra, főképpen kanyarban fékezésre.
Minden más innentől már egyszerű és magától értetődő lesz. Kellemes utazást kívánok!
Ez egy véleménycikk, amely nem tekinthető a Józsefváros Újság hivatalos álláspontjának. Ha úgy érzi, megszólalna a témában, vagy más ügyben lenne mondanivalója, írását várjuk a szerkesztoseg@jozsefvaros.hu e-mail címre.
