A losoncinegyedben a Pikó András és Jámbor András támogatásával függetlenként indult Horváth Alexander (újra)választását úgy értékelik legtöbben, mint a polgármester, az országgyűlési képviselő és a fiatal képviselő munkájának elismerését. Ez igaz lehet, de talán másról is szó van, aminek nincs közvetlen köze sem Pikóhoz, sem Jámborhoz (Horváth Alexandernek pedig legkevésbé), sokkal inkább Magyar Péterhez és a Tiszába vetett megelőlegezett bizalomhoz.

Horváth Alexander helyzete sokban hasonlít a leendő tiszás jelöltekéhez.

Horváth látszólag esélytelen induló volt. Ugyanannyira esélytelen, mint amilyenek a Tisza jelöltjei, akiket időközben meg is ismerhettünk. Pontosabban, láthattuk őket és megállapíthattuk, hogy ők azok a szimpatikus civilek, akikről csak a közvetlen környezetük tudja (és társaik a Tisza-szigetekben), kik is valójában. Nincs kétségem abban, hogy alkalmas emberek – sokkal inkább, mint a 89 óta csak politikával foglalkozó „hivatásosok” –, de mégiscsak ismeretlenek szélesebb körben, és ismeretlenként nyilván esélytelenek a megszokott, régi arcokkal szemben. (Ez még a Józsefvárosban induló Bódis Krisztinára is érvényes, aki jó nevet szerzett szakmai körökben, de közismertnek túlzás lenne nevezni, a kiválasztott indulók többsége azonban egyedül a helyi civil közösségben ismert.)

Horváth Alexander nagyon fiatal, 24 éves egyetemista, egy évig volt önkormányzati képviselő, s nem volt módja még, hogy igazán megmutassa magát, ismertté tegye a nevét. Ráadásul zavaros körülmények között mondott le, és a nem túl meggyőző „nem fogyasztottam kábítószert, de hibáztam” kijelentéssel védekezett. Ha nem hibázott, miért kellett lemondania? – ezt sokan nem értik, mert inkább a gyanút erősíti, én afféle lovagias cselekedetnek tekintem. Egy biztos, ebben is hasonlít a Tisza leendő jelöltjeire, akikre a Fidesz-propagandisták már most rászálltak.

Horváth Alexander is új-ellenzéki, mint a Tisza jelöltjei. Igaz, még DK-s „ó-ellenzékiként” választották meg 24-ben, ám idejében, a lemondása előtt szakított a DK-val, így most úgymond tiszta lappal indulhatott.

Horváth Alexander jelöltként modellezi a leendő tiszás indulókat, akik felkészült emberek és helyben aktívan, és a legdurvább lejárató kampány, karaktergyilkolás vár rájuk. Horváthnál a választás előtt néhány nappal tartott házkutatást a rendőrség eredménytelenül, de a kormánysajtó tele volt a hírrel. A tiszás indulóknak nincs kapcsolatuk az eddigi politikával (ennek Horváth csak részben felel meg, de olyan fiatal, hogy nem volt lényeges politikai múltja).

Azt láthattuk, hogy a november 9-i időközi választás már a 26-os választást modellezi, mert a szavazat valójában nem a jelölt személyes kvalitásainak szólt, hanem annak a politikának, amit képvisel.

De hát Horváth Alexandernek nincs köze a Tiszához, hogyan lenne a rá adott szavazat Tiszának szóló szavazat?

Öten indultak az időközi választáson, amit Horváth magasan megnyert annak ellenére, hogy akár 3 potens (sok tekintetben potensebb) jelölt is indult ellene. 

Tóth Erzsébet volt a nem potens induló, pedig a kampányában megjátszotta a tiszás kapcsolatot. De annyira átlátszóan csak zavaró repülés volt az indulása, hogy senki nem dőlt be, szavazatot alig kapott, csak 12-en voksoltak rá.

Czeglédy Ádám mellett szólhatott volna, hogy az előző négy évben ő volt a körzetben a képviselő, de beárazta magát azzal, hogy az MSZP jelöltjeként indult, 2,95 százalékot ért el. Tóth-Ádám Éva az előélete és érzékelhető felkészültsége ellenére sem érdekelte az embereket (5,24 százalék), ő a DK jelöltjeként indult. Ők voltak az ó-ellenzékiek, és úgy tűnik, ezért is nem értékelték őket magasabbra, mint amennyire a pártjukat értékelik manapság.

A Fidesz jelöltjénél sem számított a személyes felkészültség, alul maradt az „új-ellenzéki” jelölttel szemben (38,3%). Ami érdekes, hogy a szavazati arányok nagyjából azt a képet mutatták, amit például a 21 kutatóközpont jósol a 2026-os Tisza–Fidesz küzdelemben: Tisza 53%, Fidesz–KDNP 35%.

Úgy tűnik tehát, most olyan választás zajlott le, ahol a nyertes helyzete sokban hasonlít a Tisza leendő indulóihoz, és a választók pedig már most a „rendszerváltásra” szavaztak.

A józsefvárosi politika már 2019 óta „rendszerváltás”, és az elfogadottsága jelentősen nőtt azóta, Pikót másodszorra jobb aránnyal választották meg polgármesternek, míg 2019-ben 2% előnye volt a Fidesszel szemben, 2024-ben már 12% (nem százalékpont, hanem valós szavazatarány). Az országos politikában a rendszerváltásnak – a maffia-rendszer leváltásának – azonban a Tiszával jött el az esélye.

Horváth Alexander újraválasztása Pikó Andrásnak és Jámbor Andrásnak is szólt, sőt inkább nekik szólt, érzésem szerint. Ők képviselik (az itt már elkezdődött) jövőt, s ha nem különböznének annyira Magyar Pétertől, mondhatnánk akár, hogy ők a helyi Magyar Péter. Az biztos, Horváth nem nyert volna, ha ők ketten nem állnak mögötte, mint ahogy a tiszás jelöltek mögött áll Magyar.

Nehéz összehasonlítani a Losoncinegyedben lezajlott kampányokat, a körzetet beborító plakáterdőben azonban Horváth Alexander alig volt jelen, úgy tűnt, nem volna túl erős kampánya. Leginkább a DK-s induló jelenléte volt szembetűnő, de még Czeglédynek is jóval több plakátja volt kint, mint Horváthnak. Ennek alapján nem tűnt úgy, hogy Horváth nyerhet, mégis megtörtént –

úgy látom.

Pikó és Jámbor választási taktikája helyesnek bizonyult, jogosan bíztak Horváth (vagyis az oldaluk) győzelmében, akár erős volt a kampányuk, akár nem. Talán azért is, mert mindketten számos alkalommal elmondták (Jámbor például itt, Pikó pedig itt), hogy a Tisza melletti kiállás hozhat csak rendszerváltást, és ezzel egyre inkább egyetértenek az emberek.

Nyitókép: Huszár Boglárka