Néhány éve bukkant fel a pesti éjszakában a repohár intézménye, eredeti célja az eldobható, egyszer használatos műanyag poharak kiváltása és a környezettudatosságra való nevelés. Repoharat használni három éve menő volt, ma kényszer, 22-es csapdája, ördögi kör, amiből lehetetlen kikerülni. Nézzük, miért.

Szerda délutánra három kis kritikával múlathatjuk a változékony őszi időt, kaphatunk kedvet filmet nézni, kiállításra, múzeumba menni. Vagy veszthetjük el.

Vannak, akik ősellenségnek tekintik az elektromos rollereket, részemről rendben vagyok velük, cserébe azért, hogy bárhol, bármikor használhatom a gyors, közepesen drága és környezettudatos közlekedési eszközt, elviselem, hogy néhány elpusztult példányt időnként ki kell kerülnöm a járdán.

Véleményileg (remélhetőleg: is) szabadok vagyunk, e szellemben mondjuk el rendre – nem dalban – értékelő jellegű észrevételeinket. Ennek újabb epizódját tartja szeme előtt a nyájasnak nevezett olvasó; csapjunk bele tehát a rendszeresen érkező kiskritika rovatunk széles közepébe!

Józsefvárosban sok roma ember él. Mit gondolnának vajon, ha elolvasnák Háy János új regényét, a Mamikámat? Mit gondolnátok, józsefvárosi romák, a kortárs íróról, ha ilyen sűrítve találnátok szembe magatokat minden előítélettel, ami velünk szemben létezik? – Kalla Éva véleménycikke, Háy János szerző válasza.

Parászka Boróka hozzászólása Kalla Éva és Háy János a Mamikám című regényről szóló vitájához.

A romák integrációja nemcsak a romák, hanem az ország elemi gazdasági érdeke, ezt közgazdászok már régen bebizonyították. Az integráció kérdését véleményem szerint két részre kell tagolni: az egyik elválaszthatatlan a magyar vidék gazdasági fejlesztésétől, a másik pedig a romák gördülékenyebb integrációját tenné lehetővé. Montecuccoli szerint három dolog kell a háborúhoz: „pénz, pénz, pénz”, az integráció elősegítéséhez is ez a három szükséges, na meg elsősorban valódi politikai akarat – vegyük sorba a negyedik kétharmad legelején, mit is kéne tenni. 

Pikó András polgármester olvasói levele a régi Gólya épületének megítélt védelméről született cikkünkre reagál.

Kivégeztük a Gomorra című sorozatot, együtt menekültünk Amin Nawabival egy animált dokumentumfilmben, aztán cappuccinót szürcsölve drukkoltunk egy csoport nyugdíjasnak, hogy rendet tegyenek a világban, legalább csütörtökönként.

A holokauszt áldozataira az ENSZ 2005-ben kelt határozata alapján január 27-én, az auschwitzi láger felszabadulásának évfordulóján emlékezünk meg. Ugyanakkor a Cigány Világszövetség 1972-ben Párizsban megtartott kongresszusa óta a roma holokauszt emléknapját továbbra is augusztus 2-án tartjuk. Vajon mi szükség van arra, hogy a roma holokausztra, a Pharrajimosra külön is felhívjuk a világ figyelmét?