1. Tüzek
Nem nagyon lehet arról vitát nyitni, hogy 2024 nem a vasút éve volt. A MÁV kisiklásai, késései, kisebb balesetei idén rekordot döntöttek, de szerencsére nem kellett megküzdeni olyan katasztrófákkal, mint amilyen az 1929-es tűzvész volt, amikor a józsefvárosi pályaudvaron egy gondatlan raktárnok hibájából félmillió pengős kár keletkezett.
Na persze régen sem voltak kolbászból a sínek, és egy 1987-es filmhíradót felidézve kiderül, hogy volt gond akkor is. Viszont akkoriban nem dicsekedett a vasúttársaság vezetője a közlekedésünkről, hanem bevallotta, hogy a vasútról „azt lehet mondani, hogy sínen van, de nem a legjobb sínen. A MÁV pontosan olyan, mint a magyar gazdaság. Se nem jobb, se nem rosszabb. Hiszen a gazdaság táplálja és a MÁV a gazdaság egyik hajtóereje is.”
2. Olimpia
Néggyel osztható esztendőt írtunk az idén, ami azt is jelenti, hogy olimpiai évünk volt. Az idei párizsi olimpia egyik sztárja Yusuf Dikeç török sportlövő volt, aki internetes szenzációvá vált, miután a 10 méteres légpisztolyos versenyszámban ezüstérmet szerzett Sevval Ilayda Tarhannal. Különlegessége, hogy speciális felszerelés nélkül, laza testtartással és zsebre dugott kézzel versenyzett.
Józsefvárosnak is volt a múltban egy nevezetes sportlövője, Marosvári Kornél, aki civilben szakácsként és pincérként dolgozott, aki 1970-ben csapatban aranyat szerzett, a következő évben pedig Józsefvárosban jutott lakáshoz.
3. Múzeum
A Józsefvárosi Múzeum november 27-én nyílt meg hároméves előkészítés után. Az intézmény első állandó kiállítása, „A Józsefváros-univerzum” a kerület történelmét, híres személyiségeit és eltűnt építészeti örökségét mutatja be. A kiállítás anyaga több mint 180 műtárgyból áll az 1870-es évektől napjainkig, s nagy részüket lakossági gyűjtés során szerezték be. A tárlat 40 különböző témakört ölel fel, köztük a kisipari tevékenységet, zenét, színházat, sportot és vendéglátást, miközben betekintést nyújt a múzeumi háttérmunkába is.
A fővárosban egyedülálló múzeum helyén állt valaha a 2020-ban bezárt Józsefvárosi Galéria, melynek szakmai vezetése a 70-es és 80-as években otthont adott akkor szokatlan kiállításoknak és a hazai neoavantgard műveinek is otthonául szolgált. Fajó János 1976 és 1988 között a Józsefvárosi Galéria vezetője volt, akinek alapelve volt, hogy „minden a látókörünkbe tartozott, aminek színe és formája van”.
Így születhetett meg 1979-ben a Zacskókiállítás, melyen nejlonszatyrokat mutattak be.
„Józsefvárosban mindent a művészek találnak ki, ők hívják meg a kurátorokat, és nem a kurátorok a művészeket” – vallotta Fajó, aki ugyancsak az 1979-es évben ún. multipli kiállítást és vásárt is szervezett ide.
4. Árvíz
Ősszel az a kérdés borzolta a kedélyeket, vajon, rekordszinten fog-e tetőzni a Duna. Végül ez nem jött össze, de ennek apropóján megemlékeztünk az 1838-as nagy pesti árvízről, ami kerületünkben óriási pusztítást végzett. Az újjáépítéskor kiegyenesítettek néhány görbe utcát, megszüntettek néhány sikátort, és ekkor hozták létre a Rákóczi teret is.
5. Rókus és a remeték
Hogyan született meg a Szent Rókus-kápolna és a mellette található kórház, kerületünk egyik legrégebbi ma is létező emléke? Egyáltalán, ki is az a Rókus, aki a névadó volt? Múltidéző anyagot szántunk a szentéletű szerzetesnek, aki a legendárium szerint pestises betegeket gyógyított meg – és bizony ez a járvány a XVII. században gyakran aratott Pesten is.
András, az utolsó pesti remete 1806-ban hunyt el a Rókus Kórház szegényházában. A remete-hivatal megszűnését a környék városiasodása és a kórházi kápolna állandó lelkészének 1803-as kinevezése okozta. Bár szegényen halt meg, a város díszes temetést rendezett számára. De kik voltak a hivatásos városi remeték? Alábbi cikkünkből ez is kiderül.
+1 Budapest fotográfusa
Nem lenne teljes ez a cikk, ha pont Klösz György maradna ki belőle. Nyáron volt 111 éve, hogy meghalt az ember, akinek fotói nélkül sokkal kevésbé ismernénk az akkori Budapestet. Azt sem, ami elmúlt és azt sem, ami megmaradt.
Nyitókép: Wesselényi báró az árvízi hajós – magyar festő műve, 1900 körül (50 x 98 cm, olaj, vászon – Holló Barnabás az 1838-as pesti árvíz emlékére, 1905-ben állított domborműve után)
