„Minden olyan állítás, mely szerint ha ide jön öt-tízezer diák, az felpezsdíti a negyedet, abszurd. Ezt már nem kell pezsdíteni, köszöni szépen, jól van. Így szeretnénk megtartani, élhetően” – nyitja a beszélgetést Perényi László, mielőtt megszámoljuk, hány iskola is van ebben a negyedben: ELTE, SOTE, PPKE, Károli, SZFA, Andrássy Egyetem, ORZSE, de itt van a Vörösmarty és a Trefort is, és emellett kollégiumok és könyvtárak. Van még két óvoda, egy általános iskola, a Nemzeti Múzeum, az Olasz Intézet, valóságos kulturális tobzódás.

A Magyar Rádió épületeit odaígérték korábban a Színművészetinek, a Széchényi Könyvtárnak, a Nemzeti Múzeumnak, végül a Pázmány Egyetem kapta meg, ami a piliscsabai épületüket cserélte az állammal erre.

Perényi László (PL): Azt 4 és fél milliárd forint értéken tartott nyilván az állam, ami azért is érdekes, mert cserébe kapta a Pázmány az itteni telket, aminek az értékét meg sem merem saccolni, de ebben az állapotában is százmilliárdos nagyságrendű. Csak a tervezés és az előkészítés 14 milliárd forintnál áll most, és ebben nincs benne az építkezés. Sokan azt mondják, megérné indítani egy pert hűtlen kezelés miatt, hogy 4,5 milliárdért cseréltek el egy 450 milliárdos projektet.

Márkus Ferenc (MF): 2020 márciusában kapta meg a Pázmány a területet. Fejlődést reméltem és azt, hogy élet kerül ide, mert felsőoktatási intézmények költöznek ezekbe az épületekbe, miután felújították őket. A fordulópont 2021 nyarán volt, amikor tudomást szereztünk arról, hogy pályázatot írnak ki, bontani szándékoznak, majd beépíteni a területet.

PL: Mi akkor nyáron felkerestük a Pázmányt, de el lettünk zavarva, hogy amíg nincsenek tervek, addig nem tudnak miről beszélni, mert ők sem látják még, hogy mi lesz.

MF: Egy pályázati kiírásnak beruházási programot, tervprogramot is kellene tartalmaznia, amit társadalmi egyeztetésre kellett volna bocsátani, hogy kinek mi az elképzelése erről az ingatlanegyüttesről a város kellős közepén, mit kéne vele kezdeni. A kormánynak valójában már azt megelőzően meg kellett volna ezt lépnie, hogy odaadja a területet egy bizonyos funkcióra. Azt kellett volna tisztázni, hogy egyetem legyen itt, múzeum, könyvtár vagy park, vagy ezek keveréke valamilyen arányban.

2021 végére elkészült a tervpályázat, a nyertesről is döntöttek.

MF: 2021 novemberében volt a tervpályázat eredményhirdetése. A pályázók közül többen is szóvá tették, hogy a meghatározott beruházási program – hogy mennyi funkciót kell itt megvalósítani, mekkora területet kell beépíteni – bőven meghaladja a terület korlátait. Kevés pályázó vállalta fel, hogy valószínűleg ki lesz zárva vagy legalábbis nem fogja megnyerni a versenyt, de a szakmai jóérzésére hallgatva nem szuszakol be mindent, hanem azt mondja, hogy a tervezett funkciók egy részét máshol kell elhelyezni.

PL: Pedig még a zsűriből is érkeztek hangok, akik jelezték, hogy mindez itt nem fér el.

A Pázmánynak most is vannak épületei a Palotanegyedben, a Szentkirályi utcában.

MF: Igen, a Spartacusnál, aztán ott van a macis ház, ami szintén gyönyörű műemlék épület a Mikszáth téren, azt is megkapták a piaristáktól. Aztán a Kéményseprő-ház is az övék lett a Bródy Sándor utcában, és van még a hatalmas és modern informatikai karuk is Józsefvárosban, a Práter és a Szigony utca sarkán. A Piliscsabáról eljött diákok egy része pedig a Műegyetem Z épületében tanul. A Pázmány Egyetem azt állítja, hogy azért kell a Rádió épületeit elbontani, mert nem alkalmasak oktatásra. De akkor miért ragaszkodnak ezekhez az épületekhez,

Nem akceptálható az a kérés, hogy szeretnének egy helyen lenni?

MF: Több ízben is felvetettük a döntéshozóknak, beruházónak, hogy több egyetem is azért van szétszórva a városban, mert egy egyetem, ha jó, akkor az fejlődik és újabb területigényei vannak. Jobb esetben eleve hagytak teret a fejlődésnek, mint például a Műegyetemnél, de egy idő után még az is elfogyott, és messzebb kellett menniük. Az ELTE Pesten és Budán szanaszét van a városban. Megoldják valahogy, és valójában nem szükséges, hogy a diákok sokat szaladgáljanak. Most ehhez képest itt úgy akarják cipőkanállal berakni ide a Pázmányt, hogy már most szűkösen van, és semmi esélye arra, hogy az esetleges későbbi bővülési igényét helyben kielégítse. Két lehetőség marad: vagy mégis szóródik és távolabb keres fejlesztési lehetőséget, vagy bekebelez további környékbeli ingatlanokat. Egyébként az informatikai kar, ahová a pápát is elvitték, mert annyira büszkék rá, tényleg értéknövelő beruházásként jött létre a panelek közt, és simán lenne még hely a bővítésre, de valamiért őket is inkább itt, a Palotanegyedben szeretnék látni.

Amikor két és fél éve, az építészeti pályázat eredményhirdetését követően elkezdtük verni a dobot, még a Budapest Fejlesztési Központnál volt a projekt. Bemutattuk nekik, hogy milyen alternatív helyszínek jöhetnének szóba, két fő csapásirányt mutattunk.

Az egyik az, hogy jöjjenek a Rádió volt területére, használják ezeket az épületeket, ahogy vannak, és megmutattuk, hogy ami itt nem fér el, azt kis távolságon belül milyen elérhető, akár állami tulajdonú épületben lehetne elhelyezni, még a Palotanegyeden belül is. Több ilyen van, köztük üresek is, sétatávolságban.

A másik irány pedig az volt, hogy vannak olyan barnamezős fejlesztési területek Budapesten, amik alkalmasak egy új központi campus számára minden funkcióval, ahogy szeretnének, és maradna hely a későbbi növekedésre is. Az egyik ilyen hely Diákváros néven futott, amit aztán a Fudan Egyetemnek is szánták. Ez álomkörnyezet egy egyetemnek, sok zölddel, vízzel, sportolási lehetőségekkel. Egyedül a megfelelő közlekedési kapcsolat hiányzik, de a fejlesztési terve már annak is megvolt, a HÉV-et hosszabbították volna meg a Kálvin térig. A másik javaslatunk a Nyugati környéke volt, és nemrég tudtuk meg Lázár Jánostól, hogy a minisztériuma is javasolta ezt a területet.

Csak az egyetem vagy az egyház ragaszkodott ehhez a helyhez. Ezek az óriási, nem használt területek az aranytartalékai a városnak, olyan fejlesztési területek, ahol egy központi forrásból finanszírozott egyetemi beruházás valóban értéknövelő lenne, katalizátorként működne. De a város közepére tenni ezt a campust: rombolás. A meglévő épületek ennek a városnegyednek az identitását képezik.

Soha nem derült ki egyértelműen, ki a személyi felelőse a döntéseknek. Minisztérium, egyház, egyetem – de hogy ki mondta, hogy ez legyen a végső terület, nem derült ki. Többnyire az egyházra szoktak mutatni, de a döntést meghozó személy neve még nem hangzott el.

PL: Amúgy még a kerületben is találtunk volna helyet, a Józsefvárosi pályaudvar mögött, ahol egy helyi urbanisztikai fejlesztés áll.

Véletlenül láttam meg, hogy a látványterveken a „university” szerepelt feliratként. Fontos megjegyezni, hogy a Puskin utcában is van olyan ELTE épület, ami használaton kívül van régóta, az eleve egyetemnek épült, gyönyörűen használható lenne. De most épül egy másik óriási előadóterem, 100 méterre tőle meg rohad a másik, csak fel kéne újítani. Kedves ismerősöm mondása: itt van az Uránia Nemzeti Filmszínházunk, amiben délelőtt sosincs előadás. Tökéletes lenne az is egy egyetemi előadónak, és a mozikban egész jó vetítéstechnika is rendelkezésre áll.

Mit veszít a Palotanegyed, ha lebontják ezeket az épületeket?

PL: Itt áll a legrégebben egy helyen lévő és erre a funkcióra épült rádiópalota, aminek tényleg nincs párja a világon. Pár év múlva lesz százéves, ha megéli. Bűn lerombolni, neves építészek is ezt mondják, nem csak mi. Ezeknek az épületeknek van egy építészeti értéke, más országokban erre lennének a legbüszkébbek. A bontási terv műemléki szakértője is leírta, hogy kötelessége az egyetemnek megtartania és integrálnia ezt a nemzeti kincset. Mégis kiadták rá a bontási engedélyt.

Az építészeti értékeken túl itt van a Rádió szellemisége is, ami tényleg a Palotanegyed identitásához tartozik. Már majdnem száz éve itt áll, ahol szinte mindenki megfordult, pápától kezdve politikusokig, színészektől zenészekig. Amúgy pedig nemcsak a józan észnek, a friss építészeti törvény szellemiségének és a környezetvédelmi alapelveknek, de a pápa iránymutatásának és a most oly divatos keresztény teremtésvédelemnek is teljesen ellene megy ez a beruházás: „Ne bonts”, a „legzöldebb épület az, ami már megvan”, „értékeink védelme”, „ökolábnyom”, „felelős jövőkép”.

MF: Ezek a falak a 20. századi magyar történelem esszenciáját képviselik. Én nem vagyok annak a híve, hogy régi funkciókat csak múzeumként őrizzünk meg. A rádiózás abban a formában, hogy rádióhullámokon közöljük az információt, nyilván idejétmúlt, de hangfelvételek készítésére a mai napig szükség van. Az elmúlt száz évben folyamatosan fejlődött a technika, amiket alkalmaztak ezekben a terekben. A kor vívmányait mindig beépítették, de az alapfunkció, hogy zenét és hangot vesznek fel, megmaradt. Erre a továbbiakban is szükség van. Kiváló akusztikával bíró stúdiók és más helyiségek állnak rendelkezésre, itt minden adott. Amatőr zenészként látom, hogy az elmúlt néhány évben több olyan próbaterem-komplexum is megszűnt a városban, ami a zenekaroknak lehetőséget biztosított. Közben pedig egy csomó programot futtatunk közpénzből, hogy próbáljuk felkarolni a hazai fiatal tehetségeket.

Hogyan látjátok az eddigi tárgyalásokat? Mintha még mindig nem vennék komolyan a palotanegyediek véleményét a minisztériumban.

MF: Visszatekintve azt kell mondjam, naivok voltunk, mert eljátszották velünk, hogy egyeztetünk. De az nem egyeztetés, hogy amikor elmondjuk a szakmai érveinket, ők azt felelik, hogy de akkor is úgy lesz. Az évek során körülbelül ennyi volt az úgynevezett párbeszéd.

PL: A miniszter úr egyszer fogadott minket a minisztériumban: összehívta a polgármestert, az alpolgármestert, a Fidesz részéről is ott voltak, és mi, civilek. Az elején Lázár János felállt, és azt mondta körülbelül szó szerint, hogy márpedig ez így, ahogy van, meg fog valósulni. Mi csak néztünk, hogy akkor miért jöttünk ide. Mire végül mindenki elmondta a véleményét, addigra már ő is enyhébb lett, ő is rájött, hogy például tornacsarnoknak és kollégiumnak sincs itt létjogosultsága.

De akkor miért nem tud a minisztérium változtatni? Az egyház diktál?

MF: Nem igazán látunk mögé, hogy mi az adu az egyház kezében, hogy a kormány gyakorlatilag feltételek nélkül kiszolgálja a kívánságaikat.

PL: Épeszű ember nem gondolhatja, hogy a belváros közepébe ekkora tömböt kell letenni tízezer diáknak, ez közlekedési, környezetvédelmi, oktatáspolitikai, urbanisztikai csőd, rájuk fog égni.

MF: Urbanisztikai szempontból is kifogásolható, de az egyházpolitikai skandalum, ahogyan az egyház és az állam összefonódik. Nem vagyok oktatáspolitikai szakértő, de ha valaki azt meri állítani, hogy a magyar oktatást a szarból az fogja kihúzni, ha 250 milliárdot egyetlen egyetem campusának a fejlesztésére költenek el, az nyilvánvalóan hazudik. A környezetemben amúgy nagyjából azt hallom minden gimnazistától, hogy külföldi egyetemre pályázik. És kevesebb is a gyerek.

PL: Ugyanezt az egyetemet egy normális telken a feléből meg lehetne építeni jobban. Ennek a pénznek nagy része azért kidobott, mert bontunk, szűk helyen vagyunk és magasat építünk.

A Pázmány campus a most életbe lépett építési törvénynek is 100%-ban ellentmond. A törvény megszab célokat, ilyen az életminőség javítása. Ez a campus minden tekintetben – már a bontással, az építéssel és utána a rengeteg diákkal – ellentmond ennek. A következő fontos pontja a törvénynek az építészeti örökségünk védelme. Ehelyett most bontanának. Hivatkoznak a települési értékeink megóvására, de közben meg egy nagyobb tömböt építenek be, ami a Palotanegyedre és a belvárosra nem is jellemző. A környezeti és klímavédelmi szempontok mentén is elhasal a projekt, és abban is, hogy nem volt előre kikérve a lakosság és civil gazdálkodó szervezetek véleménye.

Az önkormányzat többször is próbálkozott: helyi védelemmel, változtatási tilalommal, közlekedési szabályozással. Úgy tudom, a bontási határozat még nem jogerős, és bár azonnali jogvédelmet nem kapott az ügyetek, de a tárgyalás még zajlik.

MF: Jogerős engedélyük van a bontásra, tehát jog szerint bonthatnak, de egy magánberuházó, ha látja, hogy esélye van elveszíteni egy ilyen pert, biztosan nem menne bele egy olyan történetbe, ahol majd vissza kell építenie műemléki épületeket. 2023 decemberében indult párhuzamosan három per: az önkormányzat, a Szentkirályi 29–31. mint közvetlenül érintett társasház és a Civilek a Palotanegyedért Egyesület indítottuk. A három keresetet egyesítette a bíróság, egy tárgyalása volt eddig, október 10-ére van kiírva a következő.

Eközben az önkormányzat a saját költségen végeztet állékonysági vizsgálatot az építkezéssel szomszédos házakban, hogy felmérje a bontással járó veszélyt.

MF: A bontási per során az egyik érvünk, hogy nem áll rendelkezésünkre – tudomásom szerint a beruházói oldalnak sem – kellő vizsgálat arra, hogy milyen hatása lesz a bontásnak a környező épületekre. Pedig ennek már előzetesen benne kellett volna lennie a bontási engedélyben.

Mintha most jobban belehúztak volna a munkálatokba.

MF: Sietni akarnak a bontással. Korábban azt ígérték, hogy 2027 szeptemberében itt már oktatás lesz. Erről már lemondtak, most 2028-at mondtak, de már az is teljesen irreális. Felvet kérdéseket, hogyan lehet sietni és közben elővigyázatosnak lenni. A közlekedés, az építési forgalmi közlekedési kérdések is egy olyan kérdéskör, amit többször fölvetettünk, hogy ezt hogyan képzelik el. Arról sem kaptunk tájékoztatást, hogy az építési forgalmat hogyan oldják meg. Azt gondolom, hasonló közlekedési káoszt fog okozni a városban, mint amikor a metrót újították fel.

Azt mondta az államtitkár, hogy ez az utóbbi évek legjobban előkészített pályázata volt.

MF: Nem nagyon telt el hét úgy az elmúlt hosszú időszakban, hogy ne derült volna ki, még kevesebb a pénz az államkasszában, mint amennyit hittünk. Nehéz elhinni, hogy ez a projekt végig tudna menni, nemhogy határidőre, de egyáltalán odáig, hogy itt valami létre is jöjjön. Számtalan olyan projekt van szerte az országban, de akár itt a közvetlen környezetünkben is, ami bontásig vagy szerkezetépítésig jutott el, aztán leállt. A Biodóm gyönyörű példa erre.

PL: Vagy a volt Közlekedési Múzeum félbemaradt fejlesztése az Északi Járműjavító helyén.

MF: A Műegyetem Goldmann-menzáját is lebontották, és nem épült a helyére semmi, pedig innovációs központot akartak, most egy murvás parkoló van a helyén. Amit most elkezdtek bontani, pótolhatatlan értékek, és szegényebbé válik a nemzeti kultúránk. Ha elbontják a rádiós épületeket, még mindig kevésbé szerencsétlen lenne az ügynek, ha mondjuk park lenne a helyükön. De meggyőződéssel állítom, hogy itt az épületek jelentős hányadát meg kell őrizni. Van köztük olyan, amit bontani lehet, de ezt ne én döntsem el, ne egy ember döntse el, ne egy kis érdekcsoport döntse el, ezt társadalmi és szakmai véleményezésre kell bocsátani.

Szeptember 3-án reggel jelent meg az első sittszállító kamion, akkor civilek és politikusok állták el az útját. Kijött a rendőrség is.

MF: Az egyik teherautónak útját álltuk, demonstráltuk, hogy ellenezzük a bontást. Ebből lett olyan konfliktus, ami miatt kijöttek a rendőrök. Sikerült elérnünk, hogy az ügy sajtófigyelmet kapjon. Azóta pedig minden hétköznap reggel 7-től kint vagyunk, előadásokat tartunk, plakátokat ragasztunk a kerítésre, lemosható krétával írunk rá. A rendőrök eleinte igazoltattak, most már nem, mert tudják, kik vagyunk, és októberre is megvan a területfoglalási engedélyünk.

Mi történt a rendőrségi ügyben?

MF: A napokban érkezett meg a végzés, hogy minket, civileket nemhogy felmentettek, hanem megállapították, hogy nincs is ügy, azaz nem követtünk el szabálysértést.

A reggeli kitelepedések második hetében Lázár János is megjelent, hogy beszéljen veletek. Szó volt arról is, hogy összeültök valamikor folytatni a tárgyalásokat.

MF: Kaptunk meghívást a minisztériumba, ahol államtitkárok, helyettesek voltak jelen meg az egyik építész, de megint semmilyen képanyagot nem mutattak nekünk az újratervezésről, csak porhintés ment. Az derült ki számunkra, hogy még mindig egy csomó minden nincs eldöntve, koncepcionális kérdések sem. Volt pár olyan döntésük, ami tulajdonképpen kedvező a meghirdetett tervekhez képest, például, hogy a Pollack Mihály téren a mélygarázsnál le akarják vinni a felszín alá az átmenő forgalmat. De az alapkoncepcióval, a hatalmas campus idehozásával továbbra sem tudunk egyetérteni. Még egy érdekesség: kiderült, hogy a tornacsarnok, a kollégium és a majd 1000 négyzetméteres konditerem mégsem került ki a tervekből, ahogy a miniszter és az államtitkár az elmúlt hetekben, hónapokban ígérte, állítólag az egyház ragaszkodik hozzájuk. Azaz érdemi változás nem történt.

A minisztérium rendre azt mondja, hogy az önkormányzat és a civilek nyilatkozzanak, hogy milyen felújításokat szeretnének kárpótlásként a környéken, de nem kapnak válaszokat.

MF: Erre mondtam Lázárnak is, hogy köszönöm szépen,

PL: Az adófizetők pénzéből könnyű ilyen ígéreteket tenni, amit vagy betartanak, vagy nem.

Hogyan tovább? Elkezdődött a bontás, megakadályozható még szerintetek ez az egész? Nem túl késő már?

MF: Éveken keresztül diplomáciai úton, tárgyalásokkal próbáltunk érvényt szerezni a vélt igazunknak. De láthatóan valódi észérvek nélkül söprik le a mi szakmai érveinket, ennek volt a következménye a szeptember 3-i történet. Ez eddig még mindig csak jelképes ellenállás. Ez az ügy nyerhető, ha sikerül kellőképpen mozgósítanunk.

Lázár János azt mondta, ez szimbolikus projekt és meg fogják valósítani. De legyen akkor annak a szimbóluma, hogy érvényt tud szerezni a társadalom az érdekeinek, az akaratának, a véleményének. Néhány száz, szerencsés esetben néhány ezer ember állhatatos kiállásával példát lehet itt mutatni, hogy igenis, el lehet érni társadalmi összefogással eredményeket. Mi – palotanegyediek, józsefvárosiak, fővárosiak –

Az ügyünk közös. Honvédelem. Mi a hon? Mi az otthon? Mi a haza? Ha nem a közvetlen lakókörnyezetünk, akkor micsoda?

Ez nemcsak szimbolikus ügy, hanem nyerhető ügy is, ha a civilek emelik a tétet, és nem adják fel. Lehet, hogy egy kerülettel arrébb valaki azt hiszi, ami itt történik, őt nem érinti. Aki kiköltözött Gödre, az agglomerációba, az sem gondolta, hogy másnap mellé tesznek egy akkumulátorgyárat; aki cölöpökön álló házat vett magának a Fertő-tavon, hogy békességben és nyugalomban éljen, az sem gondolta, hogy később lebontatják vele a saját költségén. És még sorolhatnánk a többit.

A lényeg, hogy előbb vagy utóbb mindenkit utolér ez a történet.

PL: A következő évben nemcsak az itt élőknek, hanem a szomszédban tanuló diákoknak is kegyetlen élményben lehet részük, effektíve veszélyben lesznek. A Szentkirályi utcában azbesztes épületeket fognak bontani, a szennyeződést telibe fogják kapni az ottani pázmányos diákok. Most próbáljuk őket tájékoztatni, hogy mennyire csőbe húzták őket ezzel, mert ők ennek a campusnak az áldását már nem fogják élvezni. Ha itt igazából elkezdődik a bontás, akkor lesz nagyobb hajcihő, csak félő, hogy addigra késő lesz.

Hogyan lehet csatlakozni a küzdelmetekhez?

MF: Van egy Facebook-oldalunk Zöld Palotanegyedért néven, ahol követni lehet az aktivitásunkat. Minden hétköznap reggel 7-től kint vagyunk a Pollack Mihály téren, ahol szintén lehet velünk beszélgetni, illetve van egy e-mailes riadóláncunk, ami ugyancsak megtalálható a Facebook-oldalunkon, erre fel lehet iratkozni. Amíg néhány tucat, vagy csak 100-150 ember hajlandó tenni azért, hogy szabadabb és élhetőbb városban éljen, nincsen esélyünk. De ha mindenki megérti, hogy az ő konkrét személye is kell ahhoz, hogy eredményt érjünk el, és hajlandó is tenni valamit, akkor már elegen leszünk. Fontosnak tartom leszögezni, hogy igenis van esélyünk ebben a történetben.

Miben látod ezt az esélyt?

MF: Ez az építési terület egyetlen útvonalon keresztül közelíthető meg jelenleg, ez pedig a Múzeum utca, ami egy néhány méter széles utca, éppen csak elfér rajta egy teherjármű. Itt akár néhány tucat ember blokádot tud képezni. Ha néhány száz ember hajlandó arra, hogy egymást váltva biztosítsa itt ezt a blokádot, és ezáltal fizikailag megmutassa, hogy fontos számára ez az ügy, akkor ez nyerhető. Nyilván ki fognak jönni a rendőrök, néhány embert el fognak vinni szabálysértésért. De jön a következő két tucat, aki beáll helyettük.

Fotók: Mile Máté