Józsefváros negyedei hivatalosan 2012-ben kapták nevüket, amikor a Fővárosi Közgyűlés rendeletben szabályozta Budapest 203 városrészének elnevezését és határait. Józsefvárosban a nagykörúton belüli részre már előtte is használták a Palotanegyed nevet, 2012 vége óta pedig további kilenc kerületi városrészt különítettek el: Corvinnegyed, Csarnoknegyed, Ganznegyed, Kerepesdűlő, Losoncinegyed, Magdolnanegyed, Népszínháznegyed, Orczynegyed, Századosnegyed, Tisztviselőtelep (némelyiket már bejártuk, a linkek a régebbi fotós sétáinkhoz vezetnek). A negyedek határai nem esnek egybe a választási körzethatárokkal, inkább a történelem során kialakult hagyományt követik.

Ötödik sétánkon a Losoncinegyedet jártuk be, és úgy tűnik, ennek elnevezése nem történelmi. A negyed, aminek határait a Baross utca, Leonardo da Vinci utca, Práter utca, Szigony utca, Üllői út, Korányi Sándor utca, Kálvária tér, Illés utca egy-egy szakasza alkotja, régebben Szigonynegyed néven szerepelt a területrendezési tervekben.

A Losoncinegyed egyik felét a lakótelep, másik felét a Semmelweis Egyetem klinikái és a Füvészkert foglalja el, nincs tényleges központja, hacsak a lakótelepi házak között megbújó Losonci teret nem tekintjük annak. Nem sikerült kiderítenünk, miért lett „losonci” a negyed, úgy tűnik, leginkább a Losonci tér után, ami a bölcsődéjéről, óvodájáról és iskolájáról széles körben ismert. Ahol ma a Losonci tér elnyúlik, ott régen, a lakótelep építése előtt a Losonci utca húzódott, amit a ma már nem létező Kemény Zsigmond utca és csak töredékében megmaradt Szigetvári utca keresztezett (a Szigetvári utca lakótelepen túli, megmaradt szakaszát ma Füvészkert utcának hívják). S hogy miért Losonci? Mert az egykori Losonci pályaudvar felé vezetett, amit 1867-ben építettek a Magyar Északi Vasúttársaság Pest-Losonc vonalának végállomásaként. Ezt később átvette a Magyar Királyi Államvasutak, ott alakították ki a Józsefvárosi pályaudvart.

Sétánkat a Práter utca és Leonardo da Vinci utca kereszteződésében kezdtük, ahol végig lehet látni a Práter utca felső szakaszán, ami a negyed afféle főutcája. A lakótelep itt határos a Corvin sétány új épületeivel, amik sajátos módon hátat fordítanak az utcára, mintha nem akarnák látni a szegény szomszédot. Mi bevesszük magunkat a lakótelep házai közé. Ezek a házak, amik kifelé a Leonardo, a Práter és a Szigony utca felé néznek, itt meghitt belső világot zárnak körbe.

Mindenfelé autók parkolnak, de sok részen parkosított ez a belső rész, van itt árnyas játszótér mindjárt a bejáratnál (a Leonardóból nyílik a belső út, nincs másik kijárat) és kedvelt kutyafuttatóval a hátsó részen a Baross utcai régi házak falai alatt. A hatalmas belső tér közepén egy ősrégi épület van, amiben egykor a Misura-féle kocsigyár volt, amit később a Fővárosi Levéltár használt, most a Főpolgármesteri Hivatal központi irattára.

A helyszín izgalmas, az egyik oldala meghitt és csupa zöld, a másik pedig rideg lakótelepi valóság. Kifelé, a Szigony utcai hatalmas térség felé sötét átjárók vezetnek. A Szigony utcai nagy parkoló a negyed építészeti sötét foltja – ide egykor soksávos közbülső körutat terveztek, ami átszelte volna a várost Dunától Dunáig.

Ebből szerencsére semmi nem valósult meg, de áldozatul esett neki a Baross utca és a régi Józsefváros egy része, ahol a nyolcvanas évek elejére nagy lakótelepet emeltek. Ami azt illeti, a lakótelep lakhatási minőségben nagy előrelépés volt a régi házak udvari tömeglakásaihoz képest, de az bizonyos, hogy lelketlen beavatkozás volt a város egységes szövetébe, ezt a Baross utca felől jól látni, ahol még megmaradt egy-egy szép régi bérház.

Lehetett volna máshogy is, példa erre a Corvinnegyed megújítása, ahol szintén drasztikus, de minőségi beavatkozás történt. A két negyed – most két szomszéd – régen valójában egységes terület volt a körút és az Illés utca között, a kerület legrégebb óta tömegesen lakott része, kis utcácskákkal, hangulatos, de végképp leromlott épületekkel. Most olyanok, mint egy furcsa kártyalap, aminek egyik képfele király, a másik az ász rőzsegyűjtő asszonya, a Corvinnegyed luxuskivitelben újult meg, a Losonci pedig, bár sokkal hamarabb, de sokkal kevesebb pénzből, és mindkettő bele-beleharap a régi városba.

S hogy miért kicsi-nagy a Losoncinegyed? Erre az idén májusban tartott befektetői találkozó mutatott rá. A résztvevő ingatlanbefektetők ugyanis úgy vélték, a Losonci izgalmas lehetőségeket nyújt még nekik, de kiderült, a kerületben itt a legkevesebb szabad építési terület, mert nagy részét intézmények foglalják el és a lakótelep. Hely tehát nincs, ami pedig a lakosságot illeti, itt adták le legkevesebben szavazatukat az elmúlt választásokon, ami szintén inkább kicsi helyi közösségre utal.

A Szigony utca elején a régi házak kibontott hátoldala látszik, a tövükben kis kertek, mint valami vár virágoskertjei. A nagy parkoló másik felén pedig, szintén háttal, a Pázmány Péter Egyetem kampusza áll. Mára, a JGK kertészeinek kitartása miatt, a parkoló nem teljesen kopár, vannak fák, némi növény, de azért ez még messze van attól, hogy igazi tér legyen. Neve sincs, jobbról, balról is Szigony utcát jelez a térkép, középen a semmit. Érdekes, hogy a városközpont felé eső rész boltjai kiadatlanok, szánalmasan néznek ki, a másik oldalon azonban nagy az élet: gyógyszertár, rendelők, kis üzletek, pékség, még a pünkösdiek imaterme is itt van. Innen is átjárók vezetnek tovább, de ezen az oldalon mintha tágasabbak lennének.

Mi most nem ezeken át folytattuk utunkat, hanem a Baross utcán mentünk kifelé.

Elhaladtunk a mindenki által ismert, régi időkből maradt lakótelepi zöldséges bódé előtt (vajon miért vágják fel a dinnyét, és teszik ki a szeleteket az üveg mögé aszalódni másnapig, morfondíroztunk), és máris a Muzsikus cigányok terén voltunk. Jó gondolat volt, hogy legyen ez a lakótelepi házak közti térség park, hiszen a Baross utcára nyílik, és sokat javít az utcaszakasz zavaros kinézetén. A park mára inkább erdő, ami alatt nem sok fű nő. Találkoztunk a JGK takarítójával is, aki elmondta, hogy elég nehéz tisztán tartani, nem vigyáznak, akik erre járnak, a taligája teli volt szeméttel, ez naponta összejön, mutatta. A prímások emlékműve érdekes, de kicsit árván áll az „erdő” bejáratánál.

A lakótelepnek ez a Baross utcai oldala is tele van „sötét” átjáróval a Losonci tér felé (ki vannak világítva). Ugyan nem hallottunk róla, hogy itt ért volna bántódás valakit, azért este mégis némi szorongással halad át rajtuk az ember. A Szigetvári utca vonalánál ismét pár megmaradt régi ház kapcsolódik a lakótelephez, de itt már inkább indusztriálisabb a hangulat.

Átmegyünk az együk szűk átjárón a Losonci tér felé, ami egy nehezen behatárolható, de sok funkciójú terület. Itt van a híres Losi iskola, amiről számos cikket írtunk már, ide nyílnak az óvoda és bölcsőde kertjei is, ezekben most felújítások is folynak. Elkezdődött a tér megújítása is, erről írt cikkünkből megismerheti mi minden található ott:

A Losonci tér inkább sétányra hasonlít (régen itt utca volt), csak gyalogosan járható, és már az eredeti szándék szerint is közösségi tereket kívántak rajta kialakítani. Ezek mára nagyon Kádár-koriak, nem vonzzák igazán az embert, de azért használják őket, ahogy ezt egy Márton-napon mi is láthattuk:

A tér parkos részén van sportpálya és játszótér, s van egy korszerű nyilvános vécé is, ami egy kicsit túl modern, mert néha

A Losonci tér az Illés utcára vezet ki, ami ma az első találkozás az „igazi” nyolckerrel. A toronyház tövében a trafóház sokáig szerhasználók találkahelye volt, az Illés utcán pedig feltűnnek még magukat kínálgató szexmunkások. Tíz évvel ezelőtt még úgy beszéltek erről a részről, hogy „már a szegregáció”, mára új házak épültek az Illés utcán is, ez a határ végleg kijjebb tolódik, a szexmunkások és a szerhasználók is máshová mennek.

Az Illés utcáról a Práter utcára fordulunk vissza, ami a lakótelep egyik határa. A Práter utca a Szigony utcától határozottan emelkedik, és mivel pont a Gellérthegy irányába néz, remek látványt nyújt a Citadella és a Szabadság-szobor a pesti házak fölött.

A Práter utca egyik fele itt, a toronyházak tövében, árnyas korzó, a másik oldala a régi Józsefváros.

A házhíjakat itt is beépítették, most egymás mellett élnek „luxuslakásban” és omladozó házban az emberek. A Füvészkert utca sarkán is egy ilyen végletekig leromlott ház van, kapujában tábla hirdeti még a 2010-es évekből, hogy Józsefváros újjáépül.

Kicsit lejjebb egy régi „lakótelep”, a Pap-házak:

Bemegyünk a Pap-házak közé, s hátulról érjük el a Molnár Ferenc teret, ami egy még igazi felfedezésre váró, szépen megcsinált közösségi tere a kerületnek:

A tér másik oldalán a korzó üzletsor elé fut be, ahol hangszerműhely mellett kocsma és kínai bolt is található. Nem vagyok kocsmázó, de úgy látom, ez a kocsma jelentős helyi találkozóhely lehet, egész estig nagy a forgalom.

A Losoncinegyedben nincs sok üzlet, a legnagyobb a Szigony utca sarkán a Spar (most felújítják), szembe vele szintén egyfajta „kulturközpont” a nemzeti dohánybolt, ezen kívül inkább csak kínai és vietnámi boltok vannak. Most már ismét a Szigony utca vonalában vagyunk a Pap-házak közül kilépve. Itt van egy meglepően modern kínai bolt, szemben a Nokiával, a másik oldalon, a Pázmány kampuszon túl meg egy hagyományos kínai.

A Pázmány épülete nemrég világhíressé tette a Práter utcát, hiszen itt járt a pápa:

Végignézünk a Szigony utcán az Üllői út irányába. Ez a határvonal itt a Corvinnegyed és a Losonci között. Itt is találkozik a régi és az új, de egy darabon mintha a Corvinnegyed átfolyna erre a térfélre: a Corvin Innovation Campust az építtető valóban a Corvin sétány folytatásának szánta.

Ahogy a Práter utca, úgy a Tömő utca is szervesen köti össze a két negyedet.

A losoncinegyedi része már fel van újítva a Tömő utcának, a másik fele éppen most épül újjá.

A Tömő utcának is a felső része szeli át a negyedet, és mára már alig emlékeztet ott valami a régi Tömőre. A lakótelep pár háza ide is betette a lábát három toronyház képében, a másik oldalon klinikai és egyetemi épületeket emeltek a régi házak helyén. Ez a rövid utcaszakasz két híresség lakóhelye is volt. Kertész Imre a gyerekkorát töltötte a Füvészkert–Tömő utcai sarokházban, amire az egyik toronyház tekint le, ahonnan képzeletben letekintett a régi házra:

A másik híresség Psota Irén, akinek nevét most emlékpark őrzi a Corvin Campus előtt, ahol pár éve még állt a szülőháza:

Az emberek által lakott Losoncinegyed nagyjából ezen a térfélen ér véget, az új irodaház még közrefog egy Bauhaus-házat, feljebb van egy kis templom és egy szépen felújított klasszikus józsefvárosi ház a Füvészkert utca másik sarkán (lehetne ma ilyen is ez a környék, ha a felújítások nem olcsó irányát választják annak idején), a Füvészkert utca végén, a pálmaházzal szemben pár új lakóház és egyetemi kollégium tekint a Füvészkertre (mázlisták). A Tömő utca végén bubiállomás jelzi, hogy errefelé sem érdemes autót tartani.

Innen kifelé, az Üllői út és az Illés utca irányába a klinikai tömb és a Füvészkert található, melyek csak ezekből a Tömő utcából gyalog már távoli határoló utak felől közelíthetők meg.

Azért meg lehet próbálni rövidíteni az utat a klinikákon keresztül (innen engedély híján nem hoztunk képeket). A Balassa utcában az elmekórház szép régi épületét elhagyva portással őrzött bejárat vezet a klinikák belső területére, ahol

áll egymás szomszédságában. Van itt egy park is, el lehet üldögélni a betegek között, de át is lehet vágni a térségen a Ludovika vagy a Klinikák metróállomás felé, ami sok esetben rövidíti az utat, legfőképp pedig nem kell kimenni a zajos Üllői útra.

A metróállomás már nem a negyedhez tartozik, sem a mellette levő egyetemi épület, ami Budapest legnagyobb (kísérleti) patkánypopulációjának ad otthont. Ide esik viszont az a Mobi-pont, amit sikerült az útszűkületbe telepíteni, elég veszélyesnek látszik.

A Füvészkert és a klinikák igazából a hátsó traktusukkal kapcsolódnak a Losoncinegyedbe, ezért talán nem is nyilvánvaló, hogy ide tartoznak.

Fotós sétáink előző részeit itt olvashatja el.

Képek: Mile Máté